A szabadság ára

12

Elveszve menedéket keresek
Nem jön megmentő
De a fájdalom velem van
Egyikből menekülök a másikba
Mégis mind különböző érzésre
A lelkem gyenge a testem többet akar
Fenekem akkor szeretem ha ég
Vörösre váltja színét
Torkomat fojtogatja a sírás
Torkomon a kéz ha fojtogat
Megkönnyebbülök gondolatok nélkül
Fenekem ég boldog vagyok
Forró testem elmerül a fájdalomban
Megtart és megment nélküle elveszek
Mert elveszve érzem magam nélküle
De az apró fájdalom észhez térít
Mielőtt maga alá temetne
Minden könnycsepp mi kicsordul
És a kis patakokat egy idő után
Már nem a gondolatok hozzák
Mert kezed alatt a csapásoktól
Megkapom a várt megkönnyebbülést
Amire úgy vágyom hónapok óta
És a gát mi bennem él nem engedte meg számomra