Két irányba húz a lelekem
Testem mégis egy helyben áll
Nem kell más csak a fájdalom
Amire most úgy vágyom
Mégsem marad meg a gondolat
Hogy ezzel normális lehetnék
Mert ehhez az élethez
A legerősebb kötél kell
A bizalom mi megfog és átölel
Ami nem szakadhat el
Mégis ha elveszik csak mégjobban kívánom
Kívánja a testem a fájdalmat
És lelkem a nyugalmat
Minden csapás old és megment
De minden csapás csak mélyebbre lök
Mikor elfogy a levegő
Nem marad más csak a gondolatok
Nem tehetek mást
Minthogy futok amíg tudok
Amíg újra el nem temet az emlékek tengere
Mikor megjelenik egy hasonmás
És jobban fáj mint az eredeti
De nem megy nem tudok elég lenni
Csak színlelni kell amíg nem lesz jó
Mosolyogva fogadni a napokat
Tudva hogy minden csapás erőt ad
Kell a kontroll a fájdalom
De mi van ha nincs bizalom
Mikor valami nem egész mert eltörött
Elrejtjük vagy felépítjük fejünk fölött
YOU ARE READING
A szabadság ára
PoetryA megszokott boldogtalan ketrec helyett nem baj ha a szabadságra vágysz. A borítóért ismét köszönet @ICE76Mester.