A szabadság ára

20

Nyelvem nyújtom rád de nem hatalmad bírálom
Szemed sötéten villan bátorságom pimaszság
Szenvedélyem bennem ég
A fejem tele száguldanak a gondolatok
A kaptár felbolydul ezer felé szállnak hangosan
Mégis mikor kezed a torkomra csúszik
Nem látok mást csak két szemed nem hallok mást csak parancsod
Még játszok veled míg engeded
Kezem a tarkódon fejem a válladban
Minden mozdulattal minden pillanattal
Csak mégtöbbet akarok belőle
Mikor combomba marsz nem kapok levegőt
Csak téged tudlak figyelni mást nem látok csak a hajadba markolok
Nincs menekvés éhes szemed elől
A bosszú benne van látom érzem hogy eljön értem
Magad alá fordítasz két kezed fenekemen érzem
Fájdalmasan markolsz bele a korábbi nyomok kavalkádjába
És valahonnan a takaró redői közül előhúzol három csipeszt nekem
A két kis fekete hamar keresi helyét a bimbóimon
Már a megszokott módon teszed őket helyükre
Az utolsó nyelvemen keresi helyét
Mert a pimaszságnak ára van
Egy utolsó csók amibe már az édes fájdalmat csepegteted
Mikor az elválás pillanatában nyevelmen élezed fogaidat
Zárul az utolsó csipesz nyelvemen vele együtt pihegek csókod után
Míg fenekemig el nem érsz
Ahol megérzem a fenékdugó hidegét
Hallom a zörgést fejben pörgetem  a pálcák listáját
Míg meg nem érzem fenekemen a bambusz égető súlyát
Számolsz játszol velem még két másik pálca járja meg fenekem
Nem tudom hol tartunk az elején sem tudtam
Süllyedek a párnába fájdalmam világába
Míg forró fenekemen hideg tenyered nem érzem
Ami a simogatással átcsúszik élvezetem piciny magjára