A szabadság ára

16

Forró fenekemre teszed hatalmas tenyered,
Csapásaid után, forrón ég kezed alatt.
Szépen lassan leveszed szememről
A fekete szemtakarót,
Figyelmeztetsz, hogy lassan nyissam ki őket.
Szemedbe nézve pislogok fel rád,
Nézem boldog, szadista vigyorod,
Barnáid csillognak, szemeid mosolyognak rám.
Libabőrös testem magadhoz szorítod,
Fejem válladba fúrom.
Előttem állva várod, hogy rád nézzek,
Szemem lesütve vállad kémleli,
Állam alá nyúlsz, tekintetem magadra vezeted,
Így nézünk egymással farkasszemet.
Eléd térdelek, megtámasztasz hátulról,
Így dőlök hátrébb, és hátrébb,
Amíg elég nem lesz.
Vörös gyertya van a kezedben,
Forró viaszt csepegtetsz rám,
Melleimet piros cseppek díszítik,
Egész testem, színes viasz borítja.
Előredőlök, alázatosan térdelek előtted,
Hátamra csepegtetsz, és égő fenekem
Elvert pontjaira csepegteted a forró gyertya viaszát,
Belenyögök néhány égető pillanatba.
Mozgok előre hátra, de minden alkalommal,
Visszatérek a pozícióba, néhány újabb égető cseppért.