A szabadság ára

17

Piros köteled veszed kezedbe
Magad elé parancsolsz
Úgy nézek fel rád csillogó szemekkel
Elmosolyodsz torkomra fogsz
Egészen addig csókolsz
Míg el nem fogy minden levegőm
Nagy levegőt véve nézek rád csendesen
Kezedben köteled
Csuklóm köré tekered
A piros kötél fonja körbe csuklómat
Összekötöd és öledbe rántasz
Kezed fenekemre simul
Belemarkolsz játszol vele
Majd egy váratlan pillanatban
Kezed lecsap fenekemre
Öledben fekszem míg fenekelsz
Minél többet és nagyobbat csapsz
Annál jobban élvezem tenyered
Fenekem forró lesz kezed alatt
Vörösen ég és ég a vágyam irántad
Felizgatsz és megadsz mindent
A piros kötelek ölelésében
Piros fenekem érzésében
Csak téged kívánlak
Simogatod művedet
Hajamnál fogva rántod fel fejemet
S mikor rád emelem tekintetemet
Torkomra fogva csókolod ki belőlem lelkemet
És én elveszve az oxigénhiányban
Ködös tekintettel nézek rád
Teljes biztonságban az érzelmeim tengeréből
Rám mosolygsz mosolyognak a szemeid is
Visszahajtom fejemet
S te tovább fenekeled fenekemet