Mióta világ a világ az emberek a lelkitársukat a karjukon lévő tetoválás segítségével találták meg, ugyanis a másik felük első feléjük intézett szavai jelennek meg a születésük pillanatában.
Rosetta még csak szokja az emberi világot, és azt, ahogy...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Kol
Az Artie-val való randim előtti este kitaláltam, hogy meglepem őt a Rousseau’sban, ugyanis még reggel írta, hogy ma hétig dolgozik
– Hova készülsz? – kérdezte Nik, ahogy leértem az emeletről.
– A Rousseau’sba. A lelkitársam még éppen dolgozik, szeretnék kicsit beszélgetni vele.
– Elkísérjelek? Régen ittunk már együtt, nem gondolod?
– Kösz, de ezt most kihagyom. Talán majd máskor. Nem fogok eltévedni, vagy ilyenek – mosolyogtam.
– Hát jó. Ahogy gondolod – vont vállat. – De azért tényleg megtaláltad őt, és nem csak kitaláltad?
– Dehogy! – nevettem fel. – Csak most lesz az első randink, és ezt a kapcsolatot szeretném komolyan venni. Úgyhogy, egy ideig még várnotok kell, hogy megismerhessétek, oké?
– Ahogy gondolod, a te barátnőd. Jó szórakozást!
Mosolyogva intettem, majd elhagytam a kúriát, és a Rousseau’s felé indultam. Artemisnek nem szóltam, hogy megyek, hadd lepődjön csak meg.
A Rousseau’s közel van hozzánk, így hamar odaértem, és az ablakon keresztül meg is láttam Artemist, ahogy az ételeket vitte ki egy társaságnak. Széles mosollyal az arcomon benyitottam, majd leültem a pulthoz, vártam, hogy megforduljon, és jöjjön visszafelé. Mosolyogva fordult el az asztaltól, és már elég közel járt, mikor észrevett.
– Te jó ég, Kol! Szia! – ölelt meg szorosan. – Bocsi, ha nagyon kaja szagom van.
– Semmi baj – kuncogtam. – Nem zavar.
– Na, de mesélj, hogyhogy itt vagy? – kérdezte, ahogy újabb adag ételt vett ki az konyha kis ablakából.
– Ja, tudod csak gondoltam, jövök, iszom valamit – vontam vállat mosollyal az arcomon. – El is felejtettem, hogy ma dolgozol.
Erre ő felvont szemöldökkel haladt el mellettem, ahogy kivitte a rendeléseket én pedig közben kértem egy pohár bourbont. Artie visszajött hozzám, semleges arckifejezéssel nézett rám, majd a pohár a kezemben szétcsattant, engem pedig beterített az ital. Artemis halkan felkuncogott, és letett elém egy másik poharat, majd megtöltötte nekem.
– Ne haragudj a pohárért! – mondtam, mert éreztem, ahogy figyelnek minket.
