Mióta világ a világ az emberek a lelkitársukat a karjukon lévő tetoválás segítségével találták meg, ugyanis a másik felük első feléjük intézett szavai jelennek meg a születésük pillanatában.
Rosetta még csak szokja az emberi világot, és azt, ahogy...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Rosetta
Már pár nap eltelt a Strix bálja óta, de Nik és Elijah még mindig nem békült ki. Nem veszekedtek, csak csendben elmentek egymás mellett. Aggódtam értük, de megfogadtam magamnak, hogy nem fogok senkinek belepiszkálni a fejébe, így magam sem tudtam, mihez kezdjek.
– Bekah, nem kéne... tudod, beszélni a bátyáiddal? – tudakoltam egyik délután, miközben Nik Hope-pal volt sétálni.
– Nézd, értem én, hogy zavar a viselkedésük, de náluk nem feltétlenül jó ötlet bolygatni a konfliktus tényét. Szerintem jobb, ha várunk még egy kicsit, hogy elcsituljanak a dolgok – mosolygott rám kedvesen, és puszit nyomott az arcomra.
– Ha te mondod... úgyis jobban ismered őket, mint én – bújtam hozzá.
– Inkább mesélj, van már valami az árnyék-izével?
– Semmi. Nem látták és Bloomról sem tudnak semmit – sóhajtottam. – De azt mondták, majd valamikor, a télen átjönnek, hogy megbeszéljünk pár dolgot, hátha jutunk valamire.
– Rendben. De akkor inkább pihenjünk, várjuk meg, hogy Nik hazaérjen Hope-pal, aztán majd csinálunk valamit – feküdt le, majd én is így tettem.
Egy ideig csak feküdtünk egymás felé fordulva, majd végül puszit nyomott az orromra.
– Olyan kis édes vagy, és annyira szeretlek. Nagyon szerencsésnek érzem magam melletted – puszilta meg a számat.
Mosolyogva bújtam hozzá, és a hajával babráltam.
– Sziasztok! – feküdt mellénk Nik Hope-pal a karjaiban, mire ijedten fordultam meg.
– Nik! Ne settenkedj folyton! – csaptam meg a karját. – Megijedtem.
– Ne haragudj, drágám! – nyomott puszi a számra, miközben Hope átmásztott rám.
– Szia, hercegnő! – mosolyogtam rá, és megcirógattam a haját, mire hozzám bújt. – Jaj, de imádni való vagy!
Bekah mosolyogva összepuszilgatta az unokahúgát.
– Miről beszélgettetek, amíg nem voltam itthon? – kérdezte Nik.
– Semmi különösről. Csak... rólad és Elijah-ról. Hogy meg kéne beszélnetek ezt az egészet. Bekah azt tanácsolta, hogy hagyjam leülepedni a dolgot, de engem zavar, hogy úgy mentek el egymás mellett, mint két idegen. Én kibékítenélek titeket, de megígértem, hogy nem használom rajtatok az erőmet. Nik... Nincs ez jól. A fenébe is, testvérek vagytok! Viselkedjetek úgy!
~Artemis
Elijah és én éppen kézen fogva sétáltunk az utcán. Próbáltam előhozakodni a békülés témájával, mert nem csak Rose-t, de engem is zavart, ahogy Elijah és Klaus egymással viselkedik.
