Itt kezdődik minden

6.

-Mit mondtál? - fordult hátra így pont velem szembe állt.
-Semmit, öhmm hagyjuk!
-Hallani akarom,hogy mit mondtál! -  ingerült fel.
-Csak felejtsük el! - léptem hátra mert az arcunk vészesen közel volt.
-April, bazdmeg mit mondtál!! - vágott ököllel az asztalra. Nagyon meg ijedtem.
2 perc néma csend senki se szólt senkihez.
-Ne haragudj! - szólalt meg végül Connor. - Kicsit problémáim vannak a dühkezelésel..
-Azt kérdeztem,hogy... - néztem az óceán kék szemeibe. - Voltál-e már szerelmes?
És akkor megint megtörtént: szapora levegő,túlgondolás, és PÁNIK.
-April! Hé nyugodj meg! Így csak rontod a helyzetet, nem akarom,hogy megint korházba kerülj! - fogta meg a vállam Connor.
-Ne hagy! Én mindjárt vége! - csaptam el a kezét.
-April!
A lábaim hirtelen beremegtek én meg a földre hullottam. Connor egyből ott volt és segített legalább ülve maradni.
-Connor... - csak ennyit bírtam mondani.
Nem szólt vissza, felvett és felvitt a szobámba.
-takaróz be! - utasított.
-Ne hívd a mentőket! Nem akarok megint...
-April, amég én itt vagyok addig nem lesz baj! Oké? - simította meg az arcom.
Csak bólogattam.
-Kérhetek egy pohár vizet? - fordultam felé.
-Persze, várj mindjárt jövök!
Amég Connor elment vízért én hátra döltem és a plafont bámultam. Hogy lehetek ekkora idióta? Talán hozzám se szól többet.
-Itt van a víz, tessék! - nyújtotta át nekem a poharat.
-Connor...
-Tessék? - ült le mellém az ágyra.
-Ne haragudj... - a sírni tudtam volna.
-Miért haragudnék? - nézett rám értetlenül.
-Az miatt a kérdés miatt! - szipogtam.
-Nos... - hirtelen egy kis nevetés hagyta el a száját, irtó cuki volt.
-Mi az? - mosolyodtam el én is.
- Egyszer voltam igazán szerelmes! - mosolyodott el.
-A lányt Kiaranak hívták és egy csodálatos lány volt! - kezdte el mesélni.
-És aztán? - kezdet érdekelni a dolog
-Volt egy legjobb barátom akkor Edward és lefeküdtek nem csak egyszer többször, kurvára sokszor! - lehajtotta a fejét.
-Ez az Edward aki a sulinkba jár?
-Igen az.... - vett egy mély levegőt.
-Hé, sajnálom! - simogattam meg a vállát. - nem kellet volna..
-Örülök,hogy végre valaki meghallgatott.
Csak elmosolyodtam.

Connor akár mennyire is tud buta és bunkó lenni a szíve mélyén neki is vannak érzései és mondhatni elmondta nekem élete legfájdalmasabb emlékét, hülye is voltam,hogy megkérdeztem de így már minden világos! Például,hogy miért váltogatja a lányokat és nincs neki rendes barátnője. Mondjuk most,hogy így szóba jött egy ideje nem láttam már egy lánnyal se.

Egész éjszaka nem tudtam aludni, csak Connorra tudtam gondolni és arra a történetre amit elmesélt. Még akkor is forgolódtam és telefonoztam amikor a bátyám haza ért, jó késő volt már.

Másnap reggel eléggé komásan keltem. Nem aludtam semmit. Lementem a konyhába full kócos hajjal mint aki bebaszott volna tegnap.
-Jó reggelt hugi! - köszönt rám Jack.
-Reggelt! - mondta utána Connor.
-Sziasztok! - próbáltam mosolyogni.
-Csináltam rántottát, kérsz? - ajánlotta fel Jack.
-Igen köszi! - helyet foglaltam Connor mellet.
-Connor mesélte,hogy tegnap rohamod volt megint! - tette elém a tányért.
-Igen de jól vagyok, sikerült kórház nélkül megúszni! - döntöttem oldalra a fejem.

Gyorsan megettem a rántottát és mentem fel a szobába tanulni valamennyit, mivel holnap hétfő ezért nem nagyon akarok lemaradni. Már jó másfél órája tanulhattam amikor Connor nyitott be.
-Szia! Bocs, hogy megzavartalak csak Jack kérdi, hogy kérsz-e eper-banán turmixot? - hadarta el gyorsan.
-Igen kérek! - mosolyogtam rá.
-April... - kezdet bele egy új mondatba de nem fejezte be.
-Tessék?
-Mindegy majd gyere! - rázta meg a fejét és kiment.

Ez fura volt de nem nagyon foglalkoztam vele folytattam a tanulást.