Itt kezdődik minden

8.

Hamar eltelt a délután, már körübelül 15:00 lehetet.
-Connor! 30 perc múlva ott kell lennünk! - pattantam fel a padkáról.
-Nyugi van! Még van 30 percünk! - döntötte oldalra a fejét.
-Connor! - húztam fel a szemöldököm
-Mehetünk kisasszony! - sóhajtott.

Egyébként azért is akartam hamarabb elindulni mert gyalog vagyunk és innen 15-20 perc a kávézó.
Hamar oda értünk 15:15-re hála az égnek.
-Üdvözlöm önöket! Mrs Black vagyok! A főnök. - mutatkozott be egy kedves kb 40 éveiben járó nő.
-Üdv! April Jones vagyok! - ráztam vele kezet.
-Én Connor Cooper! - rázott vele kezet ő is.
-A papírjaikat majd én intéztem! Maguk csak álljanak neki a munkának! - mosolygott. - Elena majd segít nektek!
-Sziasztok! - mutatkozott be.
Elsőre egész kedvesnek tűnt de ahogy tartja a mondás nem minden arany ami fénylik.
Mi is bemutatkoztunk. Elena eligazított minket, zavaró volt, hogy végig Connort bámulta.
-April! Te most állj be a kasszába! Mi Connoral majd ki hordjunk a rendelést.
-Figyi! Elena! Te jobban értesz a géphez! Mi lenne ha először mi lennénk a pincérek és te a kasszás, mert elnézve ezt a sok gombot! - vetette fel az ötletet Connor.
-Rendben! Legyen! - egyezett bele.
Arrébb mentünk üdvözölni a vendégeket viszont amég nem jött senki tudtunk beszélgetni.
-Miből jött ez az ötlet? - néztem rá kérdően de mosolyogva.
-Miről beszél? Én csak nem akartam,hogy már első nap ki dobjanak, mert elrontod a kávéfőzőt. - röhögött.
-Naa! - ütöttem bele a vállába.
-Szerinted kinek van kedve egy nyomulós lánnyal dolgozni! - Útalt Elenára.
-Hát... azt hittem neked az ilyen fajták jönnek be! - túrtam bele a hajába.
-Nekem csak te jössz be! - nyomott egy puszit a számra.
Össze mosolyogtunk.
-Remélem ezt végig nézte! - bögtem a fejem az ajtó felé.
-Kit izgat? -karolt át.
A vendégek előtt próbáltuk azért rejteni,hogy együtt vagyunk nehogy bejöjjön Jacknek valami haverja aztán árulkodna. Basszus azt még ki se találtuk, hogy Jacknek mit mondunk!!
Vége lett a munkának, kézen fogva kezdtünk el sétálni, amikor az utcánkba értünk rögtön elengedtük.
-Sziasztok! - köszönt Jack.
-Csáo! - köszöntünk mindketten.
-Sziasztok! - szürödött az előszobába egy női hang.
-Gyere! Bemutatlak nekik. - hívta oda Jack.
-Ő itt Katie! Katie ő itt a húgom April és a legjobb haverom Connor. - mutatott be minket Jack
-Szia! - ráztam vele kezet.
Connor csak rá bólintott egyet.
-Katie a barátnőm! - mosolygott.
-Oh tényleg? Ez nagyon jó! - ugrált a tekintettem a csaj és a bátyám között.
-Csináltam habit! Kértek? - váltott témát Jack.
-Persze hogyne! - néztem Connorra
Leültünk kajálni vagy is inkább okádni, mert amit ez a Katie és Jack leművelt..phff majdnem kijött belőlem a reggeli is. 
Mi Connorral sose lennénk ilyen nyálasak.
-Khmm... - köszörültem meg a torkom. - Én most fel megyek köszönöm a kaját! - azzal felmentem.
Kb 10 perccel később Connor nyitott be.
-Pfhuuu! - fújta ki a levegőt.
-Na mi van? Te se bírtad tovább - kuncogtam.
-Naná,hogy nem! - huppant le mellém.
-Nem is tudom mi lenne ha mi ilyenek lennénk! -mosolyodott el.
-Mi majd rosszabbak leszünk! - dőltem rá a vállára.
Meg puszilta a fejem búbját.
-Az egész biztos! - nevetett és magához ölelt.