Itt kezdődik minden

11.

Reggel 6:30-kor keltem fel magamtól, aminek örültem mert ma suli van újra (de jó:| ) Connor már nem feküdt melletem. Felkeltem le zuhanyoztam és mentem le a konyhába ahonnan finom illatok áradoztak.
-Jó reggelt hugica! - forgatta meg a tojást a serpenyőbe Jack.
-Jó reggelt! - köszöntem meglepődve.
-Jó reggelt szívem! - jött ki a lenti WC-ből Connor.
-Szia! - köszöntem még mindig döbenten vissza.
Oda lépet és egy puszit nyomott a számra.
Na jó itt tényleg valami nem stimmel.
-Na jó! Elárulnátok, hogy ti mióta vagytok ilyen jóba? - léptem el Connortól.
-Beszélgettem Connorral! - mosolygott Jack.
-Aha így már értem! - grimaszoltam rá Connora.
Legalább megbeszélték, győzelem!!
Miután megreggeliztünk Connoral elmentünk suliba. A kocsiba néma csend volt, muszáj volt megtörnöm a csendet engem zavart.
-És pontosan miről is beszéltetek?
-Csak rólad, rólunk!
-Rólunk? - kérdeztem vissza.
-Elmondtam neki, hogy mennyit jelentesz nekem és, hogy bármit megteszek érted.
-Várj! Had találtam ki! Csak nem azt mondta, hogyha bármivel megbántasz akkor ketté ver. - nevettem.
-Pontosan ezt! - nevetett ő is.
Újabb kínos csend.
-És mesélted neki a tegnap éjszakát? -kérdeztem.
-Még nem, akkor már nem lennék életbe! - simogatta meg a combom.
Össze nevettünk.
Oda értünk a sulihoz, kezdtem egyre idegesebb lenni, hogy mit fognak a többiek szólni.
-Ugye tudod, hogy mindenki minket fog bámulni? - sóhajtottam.
- És akkor most mi lesz? - állította le a motort.
-Hát utálok középpontba lenni!
- Hát bébi, akkor ez nem a te napod lesz!
-Hogy mit mondtál? - kaptam fel a fejem.
-Csak azt, hogy ez nem a te napod lesz!
-Jó, jó! De előtte! - meg akartam győződni róla, hogy jól hallottam-e.
-Azt, hogy hát bébi. - vonta meg a vállát.
Közel hajoltam és megcsókoltam amit ő nyilván viszonzott.
-Ugye tudod, hogy rohadt sokan utálni fognak ezért. - Miért is? Ja hát nem nagyon érdekel! - távolodtam el.
Kiszálltunk, Connor oda adta táskám és megfogta a kezem. Össze kulcsoltuk az ujjainkat.
-Akkor készen áll a kisasszony? - súgta a fülembe.
-Még szép! - csókoltam meg.
Elindultunk a suli felé már amikor kiszálltunk az autóból akkor sokan nézték na de most. Irigy pillantások, féltékeny pillantások, minden volt.
-April! - ugrott a nyakamba Alice.
-Csá, haver! - jöttek oda Connor haverjai is.
-Üdv kislány! - kacsintott rám az egyik haverja.
Én csak bólintottam, mert Connort elnézve kicsit idegesnek tűnt.
-Mi van April! Iskola kerülő lettél? -mosolygott Alice.
-Nem, dehogy! Csak a tudod mi miatt kicsit rosszul voltam. - utaltam a betegségemre.
-Aha értem!
-Connor nem is mesélted, hogy ilyen gyönyörű barátnőd van! - Kezdtek rá újra a haverjai.
Connor közelebb húzott magához.
- Azért, mert még nem volt rá alkalmam, hogy bemutassam!
Rám mosolygott.
-April! Ők itt a barátaim! Christian, Lee és Adam! - mutatott be mindenkit sorba.
-És akkor a kisasszonyt gondolom Aprilnek hívják! - mondta Lee.
-Erre rá hibáztál! - nevettem.
Bementünk a suliba. Furcsa volt, hogy Alice még nem kérdezősködött Connorról.
Leültünk az egyik kanapéval teli sarokba. Connor mindig itt van, vagyis mindig itt láttam.
Leültem, ő is ült volna le mellém de valaki meglökte hátulról.
-Enye! Connor nem szép dolog a másik kezéről lecsapni a lányt! - visz hangzott Edward hangja a folyosón.
A picsába.
-Lecsapni? - mosolygott Connor. - Ezt pont te mondod.
Hátra fordult így pont egymással szembe álltak.
Minden szem rájuk szegeződött.
-April már rég velem lenne ha te akkor nem lépsz közbe! - vágta földhöz a legközelebbi táskát amit talált.
- Soha nem jöttem volna össze egy ilyen tuskóval mint te! - szóltam közbe.
-Tudod mit, akkor játszuk le! - dörzsölte össze a tenyerét Connor.
-Connor! Ne! - szóltam neki oda de már késő volt.
Egyenesen behúzott egy gyomrost Edwardnak.
Remegnek a lábaim. Nem kaphatok megint rohamot itt az egész suli előtt.
Verekedni kezdtek, elég keményen. Connornak ömlött az orrából a vér. Ott kész voltam. Szaporán kezdtem venni a levegőt ami Connornak és Alicenak feltűnt. Alice simogatta a hátam, hogy nyugodjak meg. Connor nem törődve Edwarddal le gugolt elém és megfogta a kezeim.
-April, nézz rám! - simogatta meg az arcom.
Az orra még mindig véres volt.
-Connor én... - bele kezdtem volna de közbe vágott.
-Gyere! - állított fel és kivitt a suli elé. Leültünk az egyik közeli padra. Connor egy zsebkendővel törtölte a sebeit.