Trex

Nyolc

- Kész vagyok. Mehetünk.
- Még nem. - Felkapott egy boxert és letépte róla a gumit. - Fordulj háttal. Útban lesz a hajad. - Normál esetben ellenkeznék emiatt, de be kellett látnom, hogy itt már kőkeményen az életemért küzdök. Így hát hagytam, hogy a gatya gumival egy csomóba hurkolja a hajamat.
- Na most vagy kész. Induljuk. - Összefűzte ujjainkat és az ajtó felé húzott. Ő ment elől és kézzel jelzett, hogy mehetünk- e vagy állj.
Az első két háztömbnél még játéknak vettem a dolgot. Azután ránk lőttek én pedig alig bírtam megállni, hogy ne sikítsak. Még sosem lőttek rám.
Ulrich behúzott egy széles hirdető tábla mögé és egészen neki paszírozott. Mellkasunk összeért és a futástól kapkodtuk a levegőt. Szinte burkot képzett körülöttem. A testéből áradó hő, átmelegítette a ruháimat így már kevésbé fáztam.
- Meg fognak találni minket. - Súgtam szinte a szájába.
- Tudom. Ezért most szépen rám mászol és, mint aznap este, elmenekülünk. Rendben? - Elpirulva fogadtam a kétértelmű stratégiáját.
- Oké. - Az ép karommal a nyakába kapaszkodtam, Ő pedig a derekamnál fogva megemelt. Lábaimat a csípője köré kulcsoltam. Kezeit a hátamra és a tarkómra tette.
- Készen állsz? - Dörmögte a fülembe. Az idegességtől a torkomon akadt egy hatalmas gombóc. Ezért csak bólintottam. - Indulunk. Kapaszkodj. De most tényleg. - Kikukucskált a tábla mögül és megindult. Mintha az előzőnél is gyorsabban falta volna a métereket. Mellettünk minden elmosódott. Néhány narancssárga folttal. Éreztem ahogy dobban a szíve és egyenletesen veszi a levegőt. Lihegtem én helyette is.
- Emlékszel a vízesésre? - Kiáltotta túl a maga által okozott szelet.
- Istenem, Ulrich, ne tedd ezt velem. - Nyögtem.
- Kapaszkodj! - Elrugaszkodott, én pedig sikítottam. Egy pillanatig lebegtünk ismét, majd zuhanni kezdtünk. Ezúttal ténylegesen közeledett a föld.
- Meghalunk. - Visítottam.
- Nem fogunk, csak ne engdj el. - Hangjából kiveszett a múltkori nyugodtság. Még erősebben szorítottam.
Össze csapta sarkait, mire újra a kék fény előtört belőle és felrepített minket a Cyber parkba. Most a talpán landolt. Nem tudtam elengetni. Végtagjaim teljesen a testére görcsöltek.
- Sikerült. Most már elengedhetsz, de ha így ragaszkodsz hozzám, nekem nem okoz problémát. - Fogadni mertem volna, hogy elégedetten vigyorog.
- Csak szeretnéd. Segíts. Az izmaim...
- Mid? Bébi, nálad egy fogpiszkáló is izmosabb.
- Hé! Ez nem volt szép és ne hívj így. - Valójában olyan vörös volt a fejem ettől a megszólítastól, mint egy rák. Nem akartam, hogy ezzel is cukkoljon.
- Rendben, Bébi. - Elröhögte magát és óvatosan lefejtette végtagjaimat.
- Ulrich. - Méltatlankodtam nyöszörögve.
- Jó, jó. - Finoman lerakott a fűre és mellém telepedett.
- És most? - Kérdeztem elterülve a nyirkos pázsiton. Valószínűleg nem rég locsoltak. A fűszálak kissé átnedvesítették a retkes ruháimat.
- Először elmegyünk az egyik közeli kórházba, utána jelentkezünk a bázison. Majd téged biztonságba helyezlek, én pedig megyek a többiekkel. Meg kell állítanunk őket. - Szívem elfacsarodott a gondolatra, hogy akár meg is sebesülhet.
- És hol az a biztonság? A lakásomat most gyújtották fel. Nem mellesleg, nem tudnék tétlenül ülni, amíg te ezekkel a barbárokkal harcolsz. - Ujjaimmal babráltam kínomban. Magamnak se nagyon akartam bevallani, hogy ezalatt a néhány nap alatt igencsak megkedveltem. Tetszett, hogy mindig pozitív és képes bármilyen pillanatban mosolyt csalni az arcomra.
- Csak nem aggódsz? - Csibészes vigyora mögött valami más is csillant a szemében.
- Mi? Dehogyis, én nem... na jó, de aggódom. Így hogy hálálom meg azt a sok segítséget? - Szemforgatva felállt és a kezét nyújtotta felém.
- Azzal ha nem pattogsz és maradsz a kerek fenekeden.
- Hé! - Megfogtam a kezét, Ő pedig felhúzott.
- Ne méltatlankodj.
- Te pedig perverz vagy. Mint az a doki. - Megtorpant.
- Sok mindent lehet rám mondani Diana, de nem vagyok olyan erkölcstelen fasz, aki kihasználja a védtelen nőket. Veled pont pórul járt, mert halvány sejtése sem volt, hogy te az én védelmem alatt állsz. Értetted? - Nagyot nyelve bólintottam, míg egyenesen a szemeibe néztem. Kavargott és különböző érzelmeket véltem benne felfedezni. Megbántottság, féltés és harag. Felé nyúltam, de kikerült és elhaladt mellettem.