Amra háza teljesen más volt, mint képzeltem. Egy fehér és letisztult kép volt előttem, ahol minden modern és rideg. Ám kellemeset csalódtam, mikor beléptünk a nappaliba. Harsány színek és otthonos volt minden zuga. A magas belmagasság ellenére sem veszett el a meleg. Az egyik hosszú fal fele üvegből volt, a másik része pedig pink színűre lett mázolva. Az üveg előtt egy hat személyes hófehér ebedlőasztal kapott helyet hozzá tartozó székekkel. Előtte egy hosszú, citromsárga kanapé, két babarózsaszín fotellel és egy fekete dohányzóasztallal. Szőnyeg nem volt, de nem is kellett, csodás márvány mintás járólap fedte a padlót. Jobbra közvetlen a konyha kapott helyet, ahol minden a barna árnyalataiban játszott. Itt igazán megrendeznék egy karácsonyi vacsorát. Bámészkodásomból két új jövevény szakított ki. Egy kislány és egy Ulrich-ra nagyon is hasonlító Trex srác. Így nézhetet ki Ő is. Talán húsz körül lehetett.
- Sziasztok. Asima vagyok. - Meglepődtem milyen szépen beszél. Daphne azonnal kiszúrta magának és tett felé néhány tétova lépést. Anya belém karolva figyelte ahogy Asima oda megy hozzá és megfogja a kezét. Vártuk Daphne esetleges negatív reakcióját, de az elmaradt.
- Megnézed a babáimat? - Asima kisugárzása jótékonyan hatott a húgomra. Kérdő tekintettel anyára nézett, aki leguggolt hozzá.
- Itt leszünk édesem, rendben? - Daphne bólintott, majd követte az új kis barátját. Anya árgus szemekkel követte minden mozdulatát.
- Nem sokat beszél. A pszichológus azt mondta, hogy idő kell neki míg feldolgozza a traumáit. - Amra bátorítóan megsimította a karját.
- Volt egy ilyen időszaka Asima-nak is. Neki nem trauma, csak épp olyan kedve volt. Készítettem neki kártyákat amivel ki tudja fejezni magát. Ha gondolod csinálhatunk Daphne-nek is. Hátha az segít. - Ez az ötlet nekem is tetszett. Anya is lelkesen bólintott.
- Az remek lenne. Köszönöm. - Amra felém fordult. A fiú már rég a szobájában volt. Csapódott mögötte az ajtó.
- Gyere, Diana, megmutatom a szobádat. - Kanyargós folyosók és egy lépcsősor után megérkeztünk egy sötétbarna ajtóhoz. Ez a ház kész labirintus.
- Menj csak. Holnap ha gondolod elmegyunk, veszünk nektek néhány ruhát is. Ulrich mondta, hogy teljesen leégett a lakásotok. Részvétem a nagyszüleid iránt. - Most olyan emberi volt. Zöld szemei bánattól világítottak.
- Köszönöm. - Suttogtam. Lenyomtam a kilincset és benyitottam a szobába. Azonnal megcsapott Ulrich jellegzetes illata. Egy röpke pillanatig azt hittem, hogy Ő is itt van, de miután körbe néztem, csupán a magányos bútorok vártak.
Velem szemben egy óriási ablak, erkéllyel terpeszkedett. Előtte egy akkora ágy kapott helyet, hogy legalább négyszer elfértem volna benne. Tekintve, hogy Ulrich sem volt alacsony, kellett is. Az ágy mellett egy sötétbarna szekrény trónolt vele szemben, a túlsó falon pedig egy asztal.
- Érezd magad otthon. A fürdő ezzel a gombbal nyílik meg. Mindent találsz benne. Én megyek készítek valami vacsorát. Ha gondolod pihenj le, majd szólunk ha készen van. - Ezzel ott is hagyott. Nem kellett kétszer mondania. Megnyomtam a gombot és a kék fal egy részen elhúzódott. Mögötte egy hófehér fürdőszoba volt. Tátott szájjal léptem beljebb. Egyszerűség és letisztultság fogadott. Pont, mint Ulrich. Na tessék már megint ő. Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek ezek a gondolataim. Félő volt, hogy idő előtt becsavarodok. Inkább ledobáltam a ruháimat és bealltam a zuhany alá. Alaposan megmosakodtam és törölközés után csak úgy meztelenül begubóztam a takaró alá. Itt mégjobban érződött Ulrich illata. Elmorzsoltam egy könnycseppet és kényszerítettem magam, hogy elaludjak.
YOU ARE READING
Trex
Science Fiction"- Fogd be... - Különben? - Mögülem egy újabb hang hallatszott, én pedig teljesen elvesztettem a reményt, hogy valaha is épségben haza érek. - Te meg ki vagy? - A fogdosóm is az újonnan érkező felé fordult, ezzel távolabb kerülve tőlem. - Ahogy hall...
