The Fox Spirit And The Ginger Boy

3. Fejezet

ELŐSZÖR EGY VÁROSBAN

11:23, Hétfő 08.25.

245 évvel a háború után

} NAKAHARA CHUUYA {

Éppen egy kisvárosi piacról tartottam „haza" fele, és Dazait az istállóban hagytam, nagyon remélem, hogy senkit nem érdekel egy ezeréves viskó, és senki nem találja ott az én drága rókámat. Bizony, nagyon megkedveltem ebben az egy hétben, soha nem gondoltam volna, rendkívül jófej és okos, és olyan puha a bundája. Minden este vele alszom, amikor elmegyünk a patakhoz fürdeni segítek neki a mosakodásban, hiszen mégsem egy macska. Mindenhová együtt megyünk, ebből a város kivétel, nem sétálhatok csak úgy be oda egy kitsunével. Meg is érkeztem, de a rókám sehol sem láttam, így hát el kezdtem szólongatni. Egyszer csak meghallottam egy halk szipogást, reménykedve elindultam felé hátha Dazai az, viszont nem volt ekkora szerencsém, ugyanis egy fiú görnyedt előttem, anyaszültmeztelenül.

- Jesszus, atyaúristen! – felkiáltottam és elkaptam a tekintetemet, hisz mit érdekeljen engem egy tizenéves, ráadásul fiú, teste. – M-mi a francot k-keresel itt, fiú? – kérdeztem, bár nem tudtam értelmes mondatot alkotni, nagyon zavarba voltam.

Itt már kicsit oda lestem, hogy lássam a reakcióját. Ő felém pillantott, nagyon bájos szemei vannak, fiú létére, gyönyörű gesztenyebarnák mélybarna árnyalatokkal, vékony ajkai vannak, és furcsa frizurája, mint aki életében nem látott fésűt. Még a hideg is kirázott, gőzöm sincs mi ez a furcsa érzés. Amint meglátott felpattant és konkrétan rám vetette magát, meg se tudtam szólalni és fejem egy pillanat törtrésze alatt vált rákvörössé, nemcsak a zavartól, hanem az idegességtől is. Mi a faszt képzel magáról ez a kölyök? Feküdtem a földön, ő rajtam és ölelgetett. Áh, nem, egy kicsit sem volt kínos. Már épp készültem lerúgni magamról, mikoris megszólalt:

- Úgy örülök, hogy visszajöttél. – mi a picsa? Ez a gyerek kurva flúgos. Mi az, hogy visszajöttem? Életemben nem láttam őt! Vagy várjunk csak... - Ma olyan sokáig távol voltál. Aggódtam, hogy megtámadtak. Nincs rajtad sehol sérülés? – és elkezdte rajtam feltűrni, és lerángatni a ruhát. Na ez már tényleg kibaszott furán néz ki.

- Szállj már le rólam te, hülye buzi! – löktem le magamról, ordítások közepette.

Már az se érdekelt, hogy meztelen, nagyon ideges voltam rá. Ő meg ott ült tőlem másfél méterre, tök érthetetlen fejjel.

- Nem emlékszel? Dazai vagyok. – már az utolsó mondatainál összeraktam csak nem akartam elhinni. Így olyan más volt, nem az a cuki kis szőrgombóc, hanem egy, hát mondhatni férfi, ahogy végig vezettem rajta tekintetem. Megint elkalandoztam, ugyanis újra a magánszférámban volt és készült... megnyalni!?

- Jó, jó tudom. De ezt fejezd be!

- Mi, miért? – teljes érthetetlenség – Én azt hittem szereted, ha megnyallak vagy hozzád bújok.

- Igen, de az más volt. Egy kisállat voltál nem pedig egy... ember. – még mindig nem hiszek a szememnek.

- Miért lenne más? Én pont, hogy azt hittem így jobb lesz, hiszen beszélgetni is tudunk, meg egy csomó emberi dolgot. – olyan elkeseredettség ült a hangjába, hogy legszívesebben jól megszeretgettem volna, persze nem ilyen körülmények között.

- Na jó, tisztázzunk valamit! Hogyan tudsz beszélni? – ez érdekelt leginkább, meg hát a figyelmemet is el akartam terelni.

- Mi már újszülött korunk óta figyeljük az idősebbeket, ahogy kommunikálnak és az utóbbi hétben tőled is nagyon sok mindent megtanultam. – mondta nagy büszkén.