The Fox Spirit And The Ginger Boy

9. Fejezet

ÚJRA EGYÜTT

11:08, Vasárnap 09.07.

245 évvel a háború után

} NAKAHARA CHUUYA {

Éppen az iroda kanapéján ülök és valami laktózmentes tejből készült reggelit eszek. Tegnap este, megkaptam az egyik vendégszobát, hogy legyen hol töltsem az éjszakát. Nemigen tudtam elaludni, megállás nélkül csak Dazai járt a fejemben. Ahogy tegnap rám nézett. Ahogy odaszaladt mikor észrevett. Ahogy nekidőlt az üvegnek és várta türelmesen, hogy kiengedjük. Na tessék! Most megint rajta gondolkozok.

- Oi, Nakahara-san! – szólt hozzám a szemüveges, miközben felállt az asztalától – Üzent Yosano, hogy kiengedik a barátodat.

Erre egyből felkaptam a fejem és már álltam is fel. Ő el is indult az ajtó felé. Elmentem mellette, kiléptem az előbb említett tárgyon, de még felé fordultam.

- Kösz. – nehéz volt kimondanom, de az elnök megjelenése óta ő is sokkal normálisabb lett – És bőven megteszi a Chuuya-san is.

Ő csak értetlenül nézett utánam, még én nagyvidáman ballagtam a már ismert vasajtó felé. Ja, igen, tegnap annyira mozgalmas napom volt, hogy csak késő éjszaka tűnt fel, hogy még mindig a pincérruhában vagyok. Mondanom sem kell, hogy rám jött az ötperc, hogy minden megmaradt személyes cuccom ott maradt abban a lakásban, a kalapomról nem is beszélve. Szerencsére ma közölte velem Tanizaki, hogy elhozták a személyes holmiimat és a volt főnökömmel is beszéltek, hogy el kell jönnöm és valószínűleg egy ideig nem is térek vissza. Igen, volt főnököm, ugyanis egyből közölte velük, hogy amúgy is ki vagyok baszva, mert elmentem hamarabb és még pár alapszabályt nem tartottam be. Nyilván szebben fogalmazott.

- Jó reggelt! – szólt hozzám a doktornő, mivel közben beértem az üvegfülkés szobába.

- 'Reggelt! – majd odasétáltam az üvegfalhoz, de Dazai nem volt egyedül, ott volt bent vele Kenji-kun és Tanizaki is.

- Nahát, milyen jókedve van ma valakinek. – kacsintott rám Yosano.

- Chh, ugyan már! – intettem le – Csak szimplán végre elhagyhatom ezt a helyet.

- Persze, persze. – bólogatott mindent tudóan, majd belépett az aktiváló mellett található ajtón, ami egyenesen Dazai fülkéjébe vezetett.

Közben, ahol bement, ott most kilépett a vöröses és a szőke hajú fiú. Köszöntek, majd elmentek. Nem igazán figyeltem rájuk, ugyanis lefoglalt ahogy azt néztem, hogy Yosano szépen lefejti Dazairól a fehér börtönruhát. Alatta egy alsóruházat volt szóval nem tök meztelen, szerencsére. Bár így sem tetszik, ahogy Yosano fogdossa, meg végig viszi a kezét a teste összes pontján. Baszki komolyan nem tudja, hogy kell levenni egy ruhát egy másik emberről? Nagyon idegesítő. A barna mégis élvezte, vagy mi a fasz. Még fordult is egyet, és ezen nevettek. Ekkor megpillantott. Egyből elmosolyodott, én csak elfordultam és odébb mentem. Rohadtul nem volt az ínyemre ez az öltöztetősdi.

Később hallom, ahogy nyílik az ajtó és kilépett rajta Yosano, majd követte őt Dazai, abban a ruhájában, amit még együtt vettünk neki. A fehéres-kék csíkos ing, rajta az olcsó mellény, a bézsszínű nadrágja és a sötétbarna cipője. Egy pillanatra megtorpant mikor meglátott az ajtóból. Aztán elindult felém, kimérten, se túl gyorsan, se túl lassan. Szinte már zavart. Amikor ide ért megállt, egy pillanatra hezitált, mintha nem tudná eldönteni, hogy mit csináljon.