The Fox Spirit And The Ginger Boy

8. Fejezet

KITSUNE MEGFIGYELŐ IRODA 2. RÉSZ

19:43, Szombat 09.06.

245 évvel a háború után

} NAKAHARA CHUUYA {

Egy pillanatra meglepődtem, de eluralkodott rajtam a düh és ütésre emeltem a jobb öklöm. Ekkor azonban, kinyílt a vasajtó, amin bejöttünk és belépett rajta egy vöröses-barna fiú. Nagyjából Atsushival lehetett egy idős. Elég vékony testalkatú a magasságához képest és sápadt bőre volt. A haja és a mogyoróbarna szemei tették mégis különlegessé.

- Kunikida-san, megérkezett az elnök és azt ké- Oh elnézést, megzavartam valamit? – nézett ránk hatalmasra nyitott szemekkel, még bal kezével a tarkójára simított.

- Semmit. – engedtem el a pápaszemest, egy fokkal nyugodtabban.

- Rendben. – zavartan állt még mindig ugyan ott.

- Öhm, Tanizaki-kun. – szólította meg Kunikida – Az előbb nem fejezted be. Mit kíván az elnök?

- Oh, tényleg. Bocsánat. – bárgyún elmosolyodott, miközben a bal kezét még mindig a tarkóján pihentette – Azt szeretné, ha beszélnél vele... és az ismeretlen férfit is látni szeretné. – pillantott rám.

- Rendben. – azzal elindult az ajtó felé.

Most követnem kellene. De nem akartam. Azt mondta, ha beszámolok magamról és Dazairól, akkor eléri, hogy a barna tudomást szerezzen rólam.

- Oi, Kunikida-san! Mi lesz a feltétellel? – szólítottam meg, mikor már az ajtóban volt.

- Ne aggódjon. Én mindig betartom a szavam. – és felmutatott valami notesz szerűt, majd kiment.

Most meg mi a fasz történt? Ez is ilyen hülye? Mit mutogat nekem egy random noteszt? És amúgy is, már, hogy ne aggódnék, mikor ilyen körülmények között voltam egy tök ismeretlen helyen, a barátom be volt zárva, és hogy ott legyen az a kibaszott hab a tortán, még őrültekkel is voltam körülvéve. Na mindegy, utána mentem.

Újra azon a rideg folyosón mentünk, csak azzal a különbséggel, hogy most az új srác is itt koslatott mögöttünk. Beértünk a már ismerős irodába, de nagy meglepetésemre a zabáson kívül még jó sokan tartózkodtak itt. Feltűnt az orvosnő, ahogy a kalapos pasi asztalán könyökölt és valamiről beszélgettek, majd odébb pillantva láttam egy fiatal fiút, aki falusi öltözéket viselt és nem zavartatva magát az egyik irodai asztalon ült, a lábát himbálta. Egyből felénk kapták a tekintetüket, majd az isten tudja honnan az anyámból, de itt termett egy fekete hajú csaj és a vöröses srácra vetette magát. Mi a picsa folyik itt!? Ki ez a nő? Egyáltalán, ma már az összes nő őrült? Elkezdte puszilgatni, miközben azt hajtogatta, hogy „oh, én Nii-sanom, úgy örülök, hogy jól vagy" meg „jaj, de hiányoztál egyetlen bátyuskám". Most akkor frankón tesók voltak vagy én vagyok tényleg ilyen hülye?

- Az irodában vár rád! – rántott vissza Yosano hangja a komoly elmélkedésemből, miszerint velem van a gond és mindenki más értelmes volt ebben a szobában.

- Rendben. – hallottam meg a jelenleg legutálatosabb szemüveges seggfej hangját, majd itt hagyva ezt a rakás idiótát, utána mentem.

Ja és tisztelet a kivételnek, mert a falusi gyereket még nem ismerem.