Valahol máshol (SasuNaru)

2. rész

Naruto sz. sz.

-       Ne hidd, hogy nem fogom szabotálni a terved.
-       Tudom.

Néztem rá egy sunyi mosollyal mely azt üzente „fel vagyok rád készülve".  Vajon mit tervezhet? Mindenesetre már egy ideje sétálunk szóval lassan elérünk hozzájuk. Viszont egyre jobban borul be az ég. Lehet pillanatok kérdése és zuhogni fog mint a rohadt élet. Ahogy látom egyikünknél sincs esernyő szóval ez szívás.

-       Milyen messze laktok?
-       Fáradsz vagy mi?
-       Nem!
-       Akkor meg?
-       Hagyjuk.

Direkt nem szólok, vegye észre maga. Még, hogy én fáradt ennyitől? Mit gondolt? Egyébként tényleg, min agyalhat? Mert nagyon elgondolkozva bámul maga elé. Valami hideg esett a kezemre. Lenézek rá és persze, hogy egy esőcsepp. Úgy látszik ma nem megyek haza szárazon. Egyre szaporábban hullanak a vízcseppek amire már Sasuke is felfigyel. Elkezd futni én meg csak követem. Már zuhog és mindketten csurom vizesek vagyunk amikor megáll az előttem lévő szépség. Kezd megőrjíteni a tudat, hogy tényleg beleszerettem egy fiúba. És pont Sasukéba!

-       Most már tudod hol lakom.
-       Köszi. (nézek rá önelégült kifejezéssel)
-Viszont most rohanok mert anyám kicsinál ha megfázok vagy valami.

Már éppen indulnék el, de megfogja a csuklóm és mélyen a szemembe néz.

-       Gyere fel. Még ha most is elindulsz megfázol. Szárítkozz meg nálunk. Úgy kevesebb esély van rá.

Érzem hogy kezd vörös árnyalatot felvenni az arcom. Miért kellet fehér pólóban jönnie?!? Tisztára átázott és rátapad izmos felsőtestére. Hogy nézhet ki valaki ilyen kurva jól?? Gondolatmenetemet viszont megzavarta az, hogy felkapott a vállára és elindult a ház felé.

-       Mi a szart csinálsz?!?
-       Nem válaszoltál ezért inkább beviszlek mert annyira elbámultál, hogy még kint lehettünk volna vagy fél órát. Egyébként is miért néztél annyira?
-       Nem mindegy?
-       Nem.
-       Akkor se mondom el.

Most realizálom, hogy ezt a beszélgetést még mindig úgy fojttattuk, hogy a vállán hasalok és a SEGGEMET fogja!! Lassan mehetnék már paradicsomnak olyan vörös vagyok!! Végre kinyitotta az ajtót de még mindig nem tett le. Mi vagyok én krumplis zsák? Ledob szerencsémre nem a földre hanem egy kanapéra. Próbálom takarni az arcom nehogy meglássa.

-       Hozok törülközőt.
-       Okés.

Körülnézek és tudtam, hogy viszonylag gazdagok de azért ez nem semmi ház. Visszajött egy pár perc múlva de az arcom színárnyalata nem akar halványulni. Megtörlöm vizes hajamat, de nem merek felnézni. Egyszer csak megfogja a homlokomat és felemeli a fejemet.

-       Naruto te lázas vagy? Nagyon meleg a homlokod.
-       Nem, nem vagyok! Biztos csak a rohanásban kimelegedtem.

Rohanásban mi? Nem is rossz metés. Viszonylag hihető remélem bedől neki. Nézett volna ha azt mondom, hogy azért mert úgy rámarkol a seggemre, hogy örülök nem nyögtem fel.

-       Azért hozok lázmérőt.
-       Rendben anyuci.
-       Tessék?
-       Semmi. – kuncogtam el magam

Gyorsan vissza is tért de már kezdi visszanyerni eredeti színét az arcom.

-       36,7. Mondtam én, hogy nincs semmi bajom.
-       Csak biztosra akartam menni.
-       Hány óra?
-       Négy perc múlva fél nyolc.
-       Mivan!? Hogy lett ennyi? Anyám most már tényleg kicsinál! Ittvan a telefonod?
-       Igen.
-       Felhívhatom róla?
-       Persze.

Odaadja, én meg rohadt gyors sebességgel ütöm is be a számát. Kicsöng. Vedd már feeeel.

-       Halo?
-       Szia anyuu – szólalok meg kissé félve
-       NARUTO!! Hol a fenébe vagy?!? Hívtalak már többször is de egyszer se vetted fel!!
-       Otthon hagytam a telefonom.
-       Jaj te gyerek..

A hangjából érzem, ahogy rázza a fejét. Ez lehetséges?

-       Sasukéval vagyok a házukban.
-       Mit keresel ott?
-       Majd később elmondom.

Körül nézek hol is van ez az Uchiha. Nem látom sehol. Hova mehetett? Kinézek az ablakon és nemhogy besötétedett de jobban zuhog mint amikor megérkeztünk. És ebben a pillanatban egy bazi hangos villámot hallunk.

-       Naruto, nem szeretném ha ilyen időben haza jönnél. Túl veszélyes. Ezért kérlek kérdezd meg Sasukét ma náluk aludhatsz e.
-       Jó vicc anya.
-       Nem viccelek.
-       HEE? Nincs nálam semmi ruha vagy ilyenek.
-       Kibírod, max ad kölcsön ruhát vagy valami. De ha te nem kérdezed meg, akkor én megteszem szóval legyél szíves oda adni neki a telefont, hogy beszéljek vele.
-       Tényleg muszáj?
-       Igen. Máskor jobban gondolkozz előre.
-       Ahhj.. Mindjárt adom.

Most komolyan itt kell aludnom? Vele egy lakásban? És ahogy látom rajtunk kívül senki sincs otthon. Mindenhol az ő illata van. De én akarotam annyira, hogy jöjjön a kirándulásra, és ott egy meg kisebb helyen leszek vele szóval ez legalább egy kis felkészítés.

-       Sasuke!
-       Igen?
-       Ide tudnál jönni?
-       Aha, pillanat és ottvagyok.

Lerohan az emeletről és már itt is van mellettem.

-       Mit szerettél volna?
-       Anyum szeretne veled beszélni..
-       Oh, okés.

-       Jó estét, én vagyok az Sasuke.
-       Szia Sasuke, megkérhetlek arra, hogy ma este ottaludjon a fiam? Bocsánat a kérésért csak féltem ebbe a viharban hazaengedni.

Most nem olyan nyugodt mint szokott lenni. Mintha zavarban lenne. Azt hittem ideges lesz vagy valami.

-       Maradhat, a szüleim úgy sincsenek otthon.
-       Nagyon köszönöm!
-       Nem tesz semmit.
-       Tudnád még egy kicsit adni Narutot?
-       Persze, viszlát.
-       Szia.

Odanyújtja a telefont felém, hogy vegyem el amit meg is teszek.

-       Szia anyu.
-       Azt mondta ottaludhatsz. És azért ismétlem el mert ismerem a saját fiam és tudom, hogy nem is a beszélgetésre figyeltél hanem csak rá.

Egyből zavarba jövök és imádkozom, hogy nem hallotta meg.

-       Anya!
-       Nyugi, nyugi. Viszont búcsúzom. Holnap ha felkeltél hívj.
-       Okés, bye.

Csak szétterülök a földön és egy nagyot sóhajtok. Hogy kerültem én idáig? Annyira elmerülök a gondolataimban és, hogy mik történhetnek ma, hogy észre se veszem mi történik körülöttem. És itt arra gondolok, hogy egy macska rámászott a hasamra és teljesen kényelembe helyezve magát lefeküdt. Nagyon aranyos volt. Fekete bundája mint az éjszaka. S világító sárga szemei. Természetes, hogy elkezdtem simogatni. Nagyon hangosan dorombolt ami megnyugtatott és erre most szükségem is volt. Már majdnem teljesen ellazultam és el is felejtettem hol is vagyok valójában. De erre pár perc után rájöttem amikor kinyitottam a szemem és megláttam a fejem mellett ülő Sasukét aki csak néz.

---------------------------

Hali! 996 szó. Bocsánat, hogy ha túl hirtelen lett vége ennek a résznek csak elkapott az ihhlet és a 2. és a 3. részt (amit mindjárt kirakok) egybe írtam és megpróbáltam kb a felénél egy jó helyen szétválasztani. Remélem, hogy nem okoztam csalódást az olvasónak és próbálkozok jó részeket kirakni.❤️