Valahol máshol (SasuNaru)

5. rész

Sasuke sz. sz.

Reggel van. De mégsem az ágyamban ébredek. Hanem Naruton. Persze, hogy ilyenkor jön vissza. Már régen is volt olyan, hogy legurultam az ágyról annyira forgolódtam. De volt már arra is példa, hogy alva jártam. Feltámaszkodom szegénykéről, de valamiért gyorsan ver a szíve. Lehet rémálma van? Egyszer csak hallok egy eléggé nagy sikítást. Az alattam lévő is érzékelhette, mert hirtelen felült. Pár másodperc telt el mégis teljesen máshogy vagyunk mindketten. Az ölében vagyok és ajkainkat összeérintve vagyunk ledermedve mindketten. HEEEE?? Most tényleg megcsókolt?? Nem!! Biztos csak álmodom. Ez csak egy álom. Fix nem történhet ez meg! Nem bírok tovább így maradni, csak felállok és kirohanok. Lerohanok a lépcsőn megfogom bátyám karját és berángatom szüleim szobájába.

-       Neked is jó reggelt Sasuke.
-       Nem! Nem jó reggel. Vagyis az de mégsem.

Hadartam el gyorsan mert folyton csak kattogott az agyam.

-       Mi történt?
-       Naruto!!!!
-       Ja, igen. Reggel benyitottam és békésen rajta szunyókáltál ezért nem akartalak felkelteni.
-       De itt nincs vége!

Mi az, hogy már volt bent?? Fogadjunk, hogy csak mosolygott! Kellett neki nem felkeltenie.

-       Akkor?
-       Megcsókolt! Vagyis olyasmi.
-       De hát ez jó nem?
-       De nem úgy! Nem direkt!

Nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen nehéz elmagyarázni. De igen örülök neki, hogy ez történt mert ő olyan helyes meg minden. De mi van ha elkezd kerülni? Vagy még rosszabb, utálni!

-       Akkor, hogy történt?
-       Amikor felkeltem felé támaszkodtam és utána hallottunk egy kiáltást, amire ő felült és így összeért a szánk!

Alap nem szoktam gyorsan beszélni, de most hadarok mint az állat! Biztos, hogy vörös a fejem!! Ehhhh kikészülök!

-       Így már értem. És mi volt a reakciója?
-       Nem tudom, nem figyeltem meg nagyon. Rögtön hozzád siettem.
-       Szerintem ne aggódj ezen. Minden rendben lesz. Most úgy is itt ragadtunk mindannyian hétvégére.
-       Hogy mit mondtál???
-       Csak nézz ki az ablakon. Elején még csak ma nem lehetett kimenni a lakásokból, de nem rég azt mondták, hogy csak vasárnap estére lesznek járhatóak az utcák.

Nekem most már tényleg végem van!! És mit mondhatnék neki? Szia Naruto, bocsi, hogy rajtad aludtam és reggel pedig lesmároltuk egymást. Bár ezt így végig gondolva nem is annyira rossz.

-       Szerintem keresd meg és tisztázzátok le minél hamarabb.
-       Ehhh okés.. Egyébként köszi.
-       Tudod, hogy én mindig segítek.

El is indultunk vissza a konyhába ahol meglátom a szőkeséget. Ő is kétségbe van esve. Látszik, hogy ő is ezen agyal. Nem merem megtenni. Egyszerűen nem visz rá a lélek. De ekkor bátyám megszólal.

-       Naruto, Sasuke szeretne veled beszélni.

Félve nézünk egymás szemébe. De essünk túl rajta. Most már nincs visszaút. Csak bámulom a földet és azt kívánom bárcsak elnyelne, de megindul felém Naruto, megfogja a kezem és felfutunk az emeletre. Hirtelen azt se tudom mi folyik. Bemegyünk a szobámba magunkra csukja az ajtót és mélyen a szemebe néz. Én nem tudok szólalni ő mégis mer.

-       Figyelj, sajnálom ami a reggel törtét! És kérlek ne kezdj el utálni vagy ilyesmi! Mert őszintén tökre élveztem a tegnapi napot veled. És már régebben is össze akartam veled barátkozni csak úgy voltam vele, hogy biztos te nem akarnád. És nem akarom, hogy a ma reggel miatt megutálj..