Valahol máshol (SasuNaru)

7. rész

Sasuke sz. sz.

Már erősen süt be a nap az ablakon, de az időt nem tudom. Szerencsére este végül tényleg nem csináltam semmit, vagyis remélem mert ugyanott ébredtem, ahol elaludtam. Az ágyam melletti matracon persze békésen szuszogott az Uzumaki. Takarója a földön volt, s ő maga szétterülve pihegett. A nap sugara megvílágította szép arcát melybe szőke tincsei bele lógtak. Pólója fel volt csúszva így látszott izmos felsőtestének egy része. Vissza gondolva az előző két napra eléggé esemény dús volt. Meg az is meglepő, hogy Narutohoz ilyen közel kerültem. Legszebb álmaimban se hittem volna, hogy már kora reggel láthatom. Bár álmaimban azért érthető mert sose emlékszem azokra már kiskorom óta. Gyönyörű gondolatmenetemet a hirtelen megjelenő bátyám zavarta meg. Hogy a szarba került mögém?! De tényleg most már nem csak én teleportálok hanem ő is?? És kikérem magamnak én más eset vagyok. De ettől a váratlan megjelenéstől leesve pihenő helyemről Narutora érkeztem. Rögtön felriadt bár ez várható volt.

-       Jó reggelt fiúk, vagy inkább jó délutánt.

Az Uzumaki még kómás fejjel bámult engem és bátyám felváltva.

-       Kedves testvérem pontosan mióta is állsz ott ha kérdezhetem?
-       Hát azt láttam, hogy egy ideje gyönyörködsz barátodban, amit már untam ezért elmondtam azt amiért alap jöttem. Szóval kb 5 perce.
-      Nem is őt néztem!! – mondtam vörös fejjel

Mit gondol, hogy bevallom az érzéseim? Vagy, hogy nem fog furán nézni rám ha beismerem?! Félre nézek a még mindig alattam fekvőre és bazdmeg ez bealudt!!! Hogy képes erre?? Szerintem ő a fél életét át fogja aludni.

-       Szerencséd, hogy vissza aludt, de ne titkold az érzéseid örökké.

Majd békésen kisétált. Nem tudom, hogy a vörösség az arcomon az idegességtől van, vagy a kínos szituációtól. Pár perc múlva le indultam mert már éheztem. A szőkeséget inkább nem ébresztettem fel. Mert nem volt nálam víz :). 15 perce van magától felkelni vagy kénytelen leszek én intézkedni. Természetesen az nekem vicces lesz, neki már kevésbé.

15 perccel később

Úgy látszik nem kelt fel. Muhaha, elkezdődött a játszma. Halkan felosontam az emeletre és óvatosan benyitok. A szódás szifon már a kezemben, de valami nem stimmel. Nincs a matracon!!! Ez az információ nem jutott el túl gyorsan az agyamig és a végén én lettem megszivatva. Naruto az ajtó mögött állva szintén egy szódás üveggel a kezében, ami fogalmam sincs, hogy került hozzá, állt támadásra készen. Mindketten elkezdtük egymást locsolni, és miután kifogyott az övé elkezdett rohanni. Természetesen követtem, de egy kis idő után az enyém is feladta. De hát mit csinál kettő vizes idióta? Hát egyértelmű, hogy elkezdenek birkózni!

Naruto sz. sz.

Holnap hétfő szóval már ma el kell kezdenem készülődni, hogy elrángassam magammal az Uchihát. Körülnézek és látom, hogy egyedül vagyok a szobában. Felpattanok, kinyitom a mellettem lévő szekrény fiókját és megpillantom a szódás palackot. Mi a francért tart valaki magánál ilyet? Nincs sok időm ezen gondolkozni mert hallom, hogy valaki jön erre felé. Beállok gyorsan az ajtó mögé és visszafojtott lélegzettel várok. Óvatosan és halkan nyitja ki valaki a bejárót és hát Sasuke gyönyörű szempárjaival futok össze, de jobban megnézve nála is van ugyan úgy egy palack, mint nálam. Eskü húsvét hangulatom lett pedig az már volt egy pár hónapja. Meg nálunk nem a fiúkat szokás locsolni. De visszatérve ehhez a csodás pillanathoz mindketten elkezdtük reflexből öntözni egymást. A szerencse nem nekem kedvezett mert én fogytam ki előbb. Keresem a menekülőutat, hogy ne legyek ennél is vizesebb. Persze az övéből se jön örökké víz! Mint valami macskák ugrottunk egymásak és kezdtünk a földön fetrengve bunyózni azzal a különbséggel, hogy mi nem fújtunk, hanem nevettünk. Kifáradva dőltünk egymás mellé és a szobában csak a hangos lihegésünk hallatszódott. Csurom vizes ruháink hűtöttek a melegben, mert már a nap is erősen sütött. Érezhető volt, hogy itt a nyár.