A Végzet Akarata 2. Mikor még a csillagok is miénk voltak

A nagy visszatérés

-A-Alexa?-Nézett rám meglepetten...

-Igen, igen Ati én vagyok!-Ölelnek magamhoz, ő még nem teljesen fogta fel mi is történik körülötte.
-Élek?-kérdezte meglepetten.
-Igen szívem, itt vagy és élsz!
-Nade mi történt?
-Megharapott egy új fajta lény vagy állat és elkaptad a T-virús.
-Hogy menekültem meg?
-Úgy, hogy feltatáltam az ellenszert.
-Te?
-Igen...
-Köszönöm, és most haza megyünk?
-Ahaaa.
Haza mentünk és ledölt Ati az ágyra én pedig mellé.
-Szóval saját lakás?
-Persze.
-Jól nyomod.-Mosolyodott el.-Büszke vagyok rád.
-Köszönöm.-Mosyogtam rá vissza.

Ahogy felé fordultam szerelmes pillantásával találtam szembe magam. Elvarázsolt még mindig... A gyönyörű barna szemei melyek az őszre emlékeztetett, a sötétbarna tincsei amiből a deuer már kezdett kijönni, ezért lassacskán haja a szemébe lógott, a hófehér bőre és a világos rózsaszín ajkai egyszerűen tökéletes öszképet alkottak. És végre újra az enyém lehetett. De vajon valaha elvesztettem igazán? Hiszen nem halt meg... Annyi kérdés zsong bennem amire választ vagy soha nem kapok és nem is talállok vagy csak nagy nehezen. Miért is foglalkozok most ezzel? Hiszen itt van velem, szeretgetnem kéne nem? Hisz sok ideig nem történt köztünk semmi. Oda bujtam hozzá, ő pedig átölelt. De nem is várhatok most többet töle tudom jól.

-Desh tudja?-Zavartan meg gondolkodásomat magas hangja. Most komolyan ez érdekli? Hisz itt vagyok neki én!
-A tervemről tud. Arról, hogy sikerült még csak én tudok. Desh elég elfoglalt mostanság.
-Mit csinál mostanság a báttya?
-Hát el van foglalva a nőkkel meg a zenével.
-Nőkkel? Nélkülem csajozik?!
-Hé! Neked itt vagyok én! Vagy már nem is szeretsz?
-Jajj dehogynem, csak téged akartalak cukkolni.-Nevetett.
-A humorod még mindig fos.
-Na kössz...
-Hát szívesen.-Nevettem fel.
-Van azóta új zenéje a köcsögnek?
-Persze, hiszen kijött a Deshperado albuma.
-Deshperado? Album? Egy egész albuma jött ki?