A Végzet Akarata 2. Mikor még a csillagok is miénk voltak

Én és ő összemelegedni? SOHA!

A tesóméknál ültünk még mindig hiába esteledett ránk. Ott ültem a kanapén Álmos mellett kicsit távolabb Atitól. Rossz érzésel töltött el még mindig, hogy ilyen volt velem. Minden érdem tényleg őt illetné? Hát nem gondolnám. Amikor beleszerettem nem ilyen volt. Valami elromlott köztünk nagyon... Talán, hogy sokáig nem volt ébren, vagy az, hogy rámtámadott, dehát egyikről sem tehet egyikünk sem.

-Na jobban vagy?-Kérdezte tőlem Álmos suttogva.
-Kicsit, de még mindig bánt.-Válaszoltam neki szintén suttogva.

Ati ekkor szúrós pillantást vetett ránk, olyat mintha egy világi bűnt követtünk volna el, pedig csak beszélgettünk. Valószínűleg féltékeny... Hogy mire? Én sem tudom, hiszen csak beszélgetünk. Semmi rossz nincs abban. Álmos még csak hozzám sem ért úgy.

-Hé Alexa, nem ülsz át ide az ölembe?-Kérdezte Ati.
-Most nem, nincs kedvem épp beszélgetek.-Kezdtem el húzni az agyát.

Nem volt célom, hogy féltékeny legyen. Csak annyit akartam, hogy kicsit rosszúl érezze magát. Szeretem Atit... Nem csalnám meg és nem is hagynám el. Most csak szórakozóm picit.

Álmos ekkor oda hajolt és a fülembe sugta.
-Ülj át oda egy kicsit, hogy lenyugodjon.
-Jolvan.-Suttogtam vissza neki.

Oda sétáltam Atihoz és az ölébe ültem. Ő erre átkarolta mindkét kezével a derekamat és úgy folytattuk a beszélgetést. Volt, hogy megsimogatta a derekamat. Volt, hogy kicsit becsusztatta a kezét a ruhám alá. Olyankor általában lefogtam a kezét, szépen jelezve ezzel, hogy álljon le. De őt ez mit sem érdekelte. Tudom, hogy vette a lapot mert nem hülye ő, csak szimplán nem érdekli.

-Attila le állnál?-Fordultam felé és suttogtam.
-Mégis mivel?-Mosolygott rám.
-Tudod te, talán nem vagy olyan hülye.
-Nem vagyok hülye, ezért nem állok le.-Még mindig csak mosolygott.
-Édes istenem.-Mormoltam magam elé.
-Régota nem voltam együtt a barátnőmel és most megkivántam, ekkora probléma ez?-Kérdezte már már sértödötten.
-Igen, mert nem itt kéne.-Mondtam meg neki az igazságot.

Egyszer csak azt láttam, hogy felvillan a telefonom. Ati írt. Mi a fasznak ír ha itt vagy az ölébe.

Ati: Kimegyek a mosdóba gyere utánnam, ha akarsz.

Alexa: Jó😒

Édes istenem nem is ő lenne amúgy. Ati felállt és kiment. Én meg elindultam nemsokra rá utánna. Bementünk a fürdőbe és bezárta az ajtót.

-Mégis csak akarod te is.-Mosolygott.
-Honnan veszed?-Kérdeztem rá.
-Különben nem jöttél volna.
-Ez is igaz...

Mosolygott, magához huzott és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Néha a fenekemre markolt. Falhoz szorított ezek után és egy hirtelen mozdulatal lerántotta rólam nadrágomat majd fehérneműmet is és lehajolt elém. Elkezdett nyalni és szívni. Ennyi idő után le sem tagadhatom nagyon jól esett. Hamar megzavarta Desh a nyugalmunkat kopogásával.

-Ne mondjátok, hogy most jött rátok a baszhatnék.-Kezdett el nevetni.
-N-Nem!-A gyönyörtől alig bírtam megszólalni.
-Ahaaa persze persze.-Mondta Desh.
-Tényleg nem, csak Atinak van egy sebe amit ellátok.-Tényleg alig bírtam már beszélni. Beleturtam Ati hajába. Ati ekkor elhajolt.
-Jaja eléggé fáj is.

Megnyitotta a csapot és kiöblitette a száját. Én közben felöltöztem. Bekötöttem valahol a kezét gyorsan majd kimentünk. Desh csak mosolygott.

-Mi lassan megyünk is.-Mondta Ati.
-Jolvan tesim, jó volt látni.-Össze ölelkeztek.
-Téged is tesóm.

Elbúcsúztunk mindenkitől majd beültünk a kocsiba és haza mentünk.

*Eközben Deshiék*

-Dugtak mi?-Kérdezte Álmos
-Igen, tuti.-Válaszolt Desh.