A Végzet Akarata 2. Mikor még a csillagok is miénk voltak

A koncert pt. 1

Éppen szét aggódva magam álltam a backstageben, még Ati mosolyogva beszélgetett a fiúkal. Nos igen talán hiba volt nem elmondani neki, hogy lehetnek szövödményi még. Most pedig már úgy érzem, hogy túl késő. Ekkor Lara lépett mellém akiről pár percig nem vettem tudomást, hisz elvoltam veszve gondolataimban.

-Jól vagy?-Kérdezett rám.
-Persze, Persze.-Feleltem neki pedig ez közel sem így volt hiszen stresszeltem mint az állat.
-Nem úgy nézel ki de oké...-Szólt aggódva.
-Én csak féltem Atit...-Mondtam meg neki letörten.
-Gondoltam.-Válaszolta.

Ekkor Ati jött oda hozzánk, aminek bevallom nagyon örültem.
-Szerinted elég jó leszek?-Kérdezte tölem.
-Persze, de azért vigyázz oké?-Mondtam neki aggódva.
-Ne aggódj nem lesz bajom.-Ölelt meg.
-Úgy legyen.-Mosolyogtam.
-Most megyek okés?-Még mindig szorosan ölelt.
-Igen, okés menj csak.

Így is tett, vissza ment a fiúkhoz. Mikor vissza fordultam Larához ő izgatott arcal nézett rám.
-Mindig ti lesztek a kedvenc párosom.-Tisztára fel volt pörögve a lány.
-Igen, mondtad már.-Mosolyogtam.
-És begyógyult már a sebe? Mondtad, hogy nagyon lassan gyógyul.-Kérdezett rá, a koncert meg közben elkezdödött.
-Igen hála isten.-Ezután már mindketten a koncertre figyeltünk.

*Ati szemszöge*

Már a fél koncertet lenyomtam és nagyon éltem, de hirtelen rohadt szarul lettem. Egy ideig még ugráltam és ugyugy nyomattam tovább, de csak rosszabb lett. Arra gondoltam, hogy iszok egy kis vizet hátha jobb lesz, Deshi részénél gyorsan ittam is egyet. Kitalálhatjátok, hogy nem lett jobb... Kétségbeestem, de megint én jöttem. Lenyomtam újra az én részem majd inkább leültem.

*Alexa szemszöge*

Ati leült, biztos hogy rosszul van. De most mit tudnék csinálni? Nem tudom leállitani a koncertet.
-Szerintem Ati nincs valami jól.-Szólt Lara.
-Szerintem sem...
-Most mi legyen?-Kérdezte kétségbeesetten.
-Nem tudom...
-Pedig te mindig tudod.-Jegyezte meg.
-De most nem!-Kiabáltam rá.
-Jojo felfogtam.-Mondta.

Egyszer csak elhallgatott minden én pedig oda néztem, elöször a közönségre akik ijedt fejét vágtak. Majd a színpadra ahol Ati a színpadon közepén feküdt ájultan és a srácok körbeállták.