Ez a történet két elnyomott lélekről szól. Mint ying és yang, Cassy és Mina lelkitársak, de még nem találtak egymásra. Vajon sikerül-e a két lánynak össze melegednie ;> ;>, vagy elvesznek a világ buktatóiban? Derítsd ki magad!
Amint elgördültem Cassie mellett éreztem, hogy ez a vég. Innentől kezdve nincs tovább. Ha most nem sikerült ebben a négy órában meghódítanom és kinyalnom és megollóznom és megujjaznom, akkor soha többé nem fog sikerülni.
— Hazaértem, muter — morgom halkan és be is csukom magam után az ajtót amint átlépem a küszöböt.
Anyám csicseregve jönne oda hozzám kérdezni a mai napomról, de csak ilyen halálosan flegmán intek neki egyet, hogy szépen szólva; üljön rá a lepénylesőjére. Azaz kussoljon. Blame it on my cold heart 🤟🏿😥🤭. Nem mindig maradhatok silly és goofy... egy leszbikus tomboynak is néha megvannak a maga pillanatai.
Azonnal előkapom a naplómat a fiókomból. Hevesen kezdem el belefirkantani, hogy mennyire egy semmirekellő buzi vagyok, hogy egy ilyen imádnivaló, kacsaszájú plázapicsát sem sikerül ágyba küldenem, de abbahagyom. Tekintetem a barna bőrömmel bevont csuklócsontomon lógó befőttesgumira téved.
— Ez kell nekem...
Nem mindig bántom magam. Csak ha... Szóval előfordul, hogy ha nem kóstolhatok bele egy szaftos rózsába, akkor van ez a hajlamom... Ezért raktam gumit a karomra. A vágástól félek, az égést Ginny csinálja és nem akarom kopizni őt, többet pedig nem ismerek.
Elkezdem csattogtatni a csuklómon.
— Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő... tiz– tizenhárom... tizen—n—négy...
Hangosan kell számolnom, különben elfelejtem hol tarottam. ADHD check 🤪.
Na de, térjünk vissza a jelenbe. Általában jól bírom és el tudok menni harminc csattogásig vagy akár negyvenig is, de most valamiért.. valamiért nem megy és húzom a számat. Ilyen nagyon menő fiúsan alsó ajkamba harapok - fejben meg is dícsérem magam, hogy mennyire tomboyos lehettem most -, aztán végül leveszem a karomról a gumit, hogy ne legyen kényszerem tovább bántanom magam.
Huh. A barna bőröm most vörös. Milyen szokatlan...
Egy könnycsepp gurul le az almácskámon, és gyorsan le is törlöm amint észbe kapok. A francba! Ha engedném, hogy lefolyjon a könnyem, folyna vele együtt a szempillaspirálom is és nem engedhetem meg, hogy tudja mindenki, hogy igazából nem is vagyok egy igazi tomboy és hordok sminket!!!
- * - * -
Az ébresztőórám hangos ricsajára nyitom ki a szemeimet. Ahjjjjjj.... úgy maradtam még volna ágyban és ráadásul reggel 8 óra van, miért kell ilyen korán kelnem??? Zsidó Istenem segíts meg.. Álljon meg a menet. 8 ÓRA VAN???!!!?!?
Kapkodva kezdek el készülődni. Csak felkapom magamra azt amit látom a szobámban a földre hányva, de amikor futtában belenézek a tükörbe látom hogy még így is sikerült egy egészen fasza outfitet öszedobnom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Slay queen ☝🏿🤪
— El kell rejtenem, különben mindenki megtudja, hogy nem csak ADHD-s vagyok, hanem depis is — durcogva váltom át az ujjatlan felsőmet egy hosszúujjú fekete pólóra. Mert hiába egyáltalán nincs nyoma a gumicsattogtatásomnak, attól még... jogom van néha nekem is hosszú ujjút hordani leszboként nem?!
A suliban ugyanazokat az arcokat látom mindenütt. Unalmas gyíkok akik fizikára tanulnak állandóan, a szőke picsák (akik közt Cassie megint ott rázza a seggét 😍 egyem a zuzáját), valamint a deszkások, akik közé én is tartozom. Taylor Swiftet hallgatok éppen, amikor Zack mellé csapódom.
— Csá MinaPina!
Szótlanul biccentek egyet. Felém nyújt egy füves cigit, én pedig ultra flegmán hagyom, hogy az ajkaim közé tegye a rudat és mélyet szívok belőle. Remélem mindenki látja, hogy mennyire nem vagyok most jól.. 😒😥
— Buzikám, mi lelt téged? — ahogy haladunk a folyosókon a szekrényünk felé, Zack mellettem a deszkáján gurulva meglök. Vállat rántok — Na, ne legyél már ilyen búval baszott!
— Zackie zack — sóhajtok — Ugye te tudod, hogy a tomboy álarcom mögött egy fehér heteroszexuális nő lelke lakozik bennem?
— Megint bántottad magad.
— Ott a pont.
— Mina, ne csináld már — Zack még a deszkájáról is leszáll, ami azt jelenti, hogy nagyon komolyan beszél.
— De nem tudom megállni! 😤 Ez nem olyan mint az, hogy eldöntöm, elmegyek–e fürdeni vagy sem. Egyszerűen érzem, hogyha nem fulladhatok ízes szeméremajkak közé, akkor teljesen kiakadok.
— Még Beccát is otthon hagytad..
— Mina!
Side eyeozva hátra fordulok, miután a haverom kikerekedett szemekkel néz a hátam mögé. Cassie dudái ringatóznak ahogy felém közeledik, szőke bongyorított haja csak úgy libeg viszont mérges arckifejezése azt árulja el, hogy nem boldog.
— Beszélhetnénk? — áll meg előttem összefont karokkal, amitől mejjei kibuggyannak és relfexből nézek le azokra a hatalmas puha tőgyekre. Mit meg nem tennék, hogy ezekben fulladjak meg! Sandítva Zackre néz, aztán pedig rám — Kettesben.
— Ha olló lesz a vége, szóljál bro! — Zack vigyorogva int nekem, majd el is suhan.
Kérdőn nézem Cassiet. A lány ajkát harapdálva fürkészi az arcomat, és egy ideig nem értem mit akar. Most nem vagyok olyan kedvemben, hogy nyomjam neki a zseni dumáimat.. Inkább csak sugárzom felé, hogy most depis vagyok és sajnáljon.
Ehelyett körbenéz, és miután megállapítja, hogy itt túl sok ehhez az ember, a karomat megragadva akar magával ráncigálni. Én viszont sikonyálva húzom ki magam a karmai közül.
— Ez fáj! — kiáltok fel, és magamhoz szorítom azt a csuklóm, amelyen csattogtattam és amelyet Cassie megszorított — Hagyd abba, ez tényleg fáj!
— Úristen Mina, mivan veled?? — Cassie drámaian megforgatja a szemét viszont miután észreveszi, hogy tényleg hatalmas, elpusztító, kegyetlen fájdalmakban vagyok épp, tekintete meglágyul — Akkor csak kövess, te buzernyák.
Feltűnik, milyen szépek a combjai ebben az új miniszoknyában, ahogy mögötte sétálok. Az a segg, az a láb, az a mell, az a száj......