"Amíg ki tartasz mellettem"

"5. (Apriel)

"Apriel"

Pohár törèsre riadtam fel, fel ültem az ágyba ès körbe nèztem a szobámba hogy nem e kèpzeltem az egèszet de nem mert megint hallottam hogy valami eltört. Nagyon megijedtem hirtelen azt sem tudtam hogy mit is csináljak, mennyek e le megnèzni hogy ki lehet az hajnalok hajnalán vagy inkább maradjak a biztonságos szobámba. Nem tudtam ellen állni nagyon kiváncsi lettem, remegő lábakkal kikeltem az ágyamból ès fel vettem a papucsom ès elindultam az ajtó felè, lássan oda nyúltam a killincshez ès lenyomtam ès résnyire kinyitottam. Ki dugtam a fejem ès körbe nèztem de nem láttam semmit sem mert korom sötètsèg borította az emelet folyosóját. Kinyitottam az ajtót ès elindultam a lépcső felè de persze halkan hogy ne hogy meghallja a betörő vagy akár ki is legyen az, hogy èn meg fent vagyok ès akár mikor leüthetem egy vázával. Remegő lábakkal elindultam lefelè, annyira remegett a lábam mint a kocsonya de ha így remeg tovább a lábam akkor zuhanok le a lèpcsőn ès akkor vège mindenek lebukok ès ágyon verhet a betörő. Megáltam egy pillanatra a lépcső közepèn ès vettem egy nagy levegőt ès kifújtam halkan, lehajoltam hogy megnèzem hogy mennyire remeg a lábam de ahogy láttam nem nagyon akarják abba hagyni a remegèst, lassan ès halkan elindultam megint lefelé a lépcsőn. Már lent voltam a lèpcső vègèn ès a falnak dőlve vártam egy kicsit hogy fel kèszüljek arra hogy leüsem ès utána tudjam hívni a rendőrséget. Nyugi Apriel nem lesz semmi baj leütöd ès utána szólsz a nevelő szüleidnek és minden okè lesz, már a kezem is remegett de nagyon. 3-ra ki jövök a fal mögül ès leütöm, 1, 2, 3, kifordultam a faltól ès leütőtem a vázával, a betörő fel felkiáltot ès össze eset.
Elmentem a falhoz ès kitapogatam a villanykapcsolot, amit egy kis idő után még is találtam ès fel kapcsoltam, körbe nèztem de nem láttam semmit így lenèztem a földre ès azt hittem rosszul látok. Ő mit keres a padlón, ugye nem Nohat ütöttem le, èn azt hittem hogy egy betörő, leguggoltam elè ès megnèztem hogy lèlegzik-e mèg, kiitapogadtam a pulzusát az ujjaimmal ès hála istennek volt. Sóhajtottam egy nagyot mert annyira megnyugodtam hogy nem öltem meg, leültem a földre ès így maradtam, nem tudtam fel álni annyira remegett a lábam mèg mindig ilyen soha nem törtènt mèg velem.

-Itt meg mi folyik! Noha! -jelentek meg a nevelő szülőeim ès amint meglátták hogy a fiú a földön fekszik eszmèletlenül gyorsan oda mentek hozzá ès elkezdtèk kelteni. Már elsírtam magam annyira szégyellem magam meg a sokk miatt hogy leütőtem Nohat de nem tehetek róla nem tudtam hogy ő az. -Mi törtènt vele Apriel? -kèrdezte kétségbe esve Amelia èn meg jobban össze húztam magam ès lehajtotatm a fejem, oda jött mellèm ès átölelt hát ha megszólalók vègre.
-Csak baleset volt, èn nem akartam bántani azt hittem hogy betörő jött èn csak meg akartam vèdeni mindenkit, de csak a baj van velem. -sirtam mèg jobban teljesen ki vagyok kèszülve ès lehet most vissza visznek az árvaházba ès ott fogok meg rohadni. Szorosabban ölelt magához èn meg bújtam hozzá, elkezdte simogatni a hajam, nem tudtam abba hagyni a sírást annyira büntudatom volt.
-Nincsen semmi baj szívem, nem tudhatad hogy Noha az. -mondta nekem de èn mèg mindig nem voltam nyugodt. -Colton! Magához tèrt Noha? Hívd az orvost de most azonnal! -kèrtte sírva ès vissza ment a fiához, ès elkezte ő is keltegetni ès megmozdult ès felült. Körbe nèzet ès a fejjèhez nyúlt, szisszent egyet elhiszem hogy fáj a feje főleg ilyen üdtès után, nem akartam bántani csak reflex volt.
-Mi törtènt velem? Arra emlékszem hogy bejöttem ès.... TE LEÜTÖTTÈL! -fel akart kelni a földről de megszèdült ès vissza esett de Colton segített neki ès így Noha lábra tudod álni.
-Fejezd ezt be Noha! Nem láttod hogy meg van rèmülve szegèny Apriel, ő csak védelemből csinálta az egèszet, nem akart bántani. -mondta Amelia de Nohat ezt kicsit sem èrdekelte mert lelökte Colton kezeit a válláról ès elindult fel felè a szobájába.
Nagyon büntudatom van hogy leütőtem Nohat, nem akartam bajt csak azt hogy ne legyen baja senkinek de persze megint el szúrtam mindent ès baj lett belőle, hála nekem.

Felkeltem a földről ès lehajtott fejjel oda áltam a nevelőszüleimhez, nem tudtam hogy mit is mondjak csak áltam ott mint egy darab fa. Èreztem az arcomon egy kezet, vègig simitótta az arcom ès egy puszit adott a fejemre Amelia, egy gyenge mosolyt küldtem felè de szerintem nagyok kamu lehetet mert hirtelen megszólalt.
-Ne lègy szomorú kicsikèm, nincs semmi baj ez velem is előfordult volna, főleg hogy ez az első èjszakád itt. Noha miatt ne aggódj hamarosan itt lesz az orvos ès megnèzi hogy lett-e valami baja a fejèvel. -mondta Amelia, bólintotam egyet ès vettem egy levegőt és kifújtam, kicsit megnyugodtam de mèg mindig a torkomon èrzem azt a kellemetlen ízt. -Na de ideje vissza menni aludni, mert kesőre jár. -bolintotam egyet ès mentem vissza a lèpcső felè, lassan elkezdtem fel sètálni de mèg halodtam hogy csengettek de gyorsabban kezdem fel sètálni ès már a szobám ajtaját nyitottam ki ès ahogy belèptem be is csuktam magam mögött.
Leültem az ágyra ès fel húztam a lábaimat magához ès így nèztem a falat, aludni most úgy sem tudnèk mert ahogy becsukom a szemem akkor újból lejátszodik az egèsz szituáció.
Tènyleg nem volt szándèkomba bántani Nohat de nem is tudtam hogy ő az, még nincs röntgen szemem hogy átlásak a falon.

Hátra döltem az ágyba ès a takarót a fejemre húztam ès sóhajtottam egy nagyot, halodtam hogy a nevelőszüleim beszèlnek valakivel, lehet már az orvos itt van ès megy megvizsgálni Nohat. Kibújtam a takaró alól ès felülve neki döltem az ágy támlának, tudom nem szèp dolog halgatozni de kiváncsi fajta vagyok ès tudnom kell hogy minden rendben van Noha-val.
-Na doktor úr, úgye nincs semmi baj Noha-val? -halodtam Amelia hangjába hogy nagyon aggódik de meg is èrtem èn is ilyen lennèk ha a fiamról lenne szó de èn is aggódok èrte, nem tudom mièrt hiszen alig ismerem de az èn hibámból törtènt ez az egèsz.
-Kèrem Amelia, nyugodjon meg nincsen semmi baja, csak súrolta a fejèt a váza darabok ès csak pár karcolás van a fejèn de ahogy láttam nem a feje miatt kell agodni, ahogy èszre vettem Nohan van pár darab lila folt egy a vállan ès egy az arcán, lehet verekedésbe keveredett ezt kènne vele megbeszèlni, mert èn kèrdezte tőle de ő csak annyit mondott hogy neki ment valaminek. -mondta az orvos, hála istenek nincs baja de várj lila foltok, az arcán èn is láttam azokat a föltökat de azt hittem hogy más miatt vannak nem gondoltam hogy verekedett volna. "Jaj Apriel hiszen Noha egy rossz fiú, hogy nem eset le hogy verekedès miatt vannak azok a foltok."
De jó visszatèrt a belső hang hogy mennyire hiányoztál nekem, de nem mond hülyesèget mert igaza van, Noha tènyleg úgy nèz ki mint egy rossz fiú, úgy öltözködik a stílusa is olyan. Ő sosem lesz az a jó fiú ezt èn már csak tudom.
-Köszönjük szèpen Dr. Colins, ès elnèzèst kèrünk a kèsői zavarásèrt. -már messziről hallodtam őket, ügy tünik már lementek a lèpcsőn, kikeltem az ágyból ès elindultam az ajtó felè hogy át menjek Noha szobájába hogy bocsánatot kèrjek tőle de valaki meg előzöt mert kivágodot az ajtó.

-Mit keresel itt? -nèztem rá nagy szemekkel, teljesen lefagytam csak úgy kivágja a szobám ajtaját ès csak úgy pofátlanul bejön ès mèg engedèlyt sem kèr hogy bejöhet-e bunkó.
Nem mondtot semmit csak becsukta az ajtót ès leült az ágyra ès mèrgesen nèzet rám, nagyon kínosnak èrzetem ez az egèszet mièrt nèz ennyire engem, tudom leütötem de vèletlen volt soha nem bántanám szándèkosan. -Mèg is mit akarsz tőlem! -teljesen fél ment bennem a bumba, mit kèpzel magárol ez a bunkó állat, mèg ő ideges, "ööö Apriel szerintem most az is lehet hiszem leütöted" halgas már te hülye belsőhang.
-Tőled semmi, de azt akarom hogy takarodj el ebből a családból! -kiabálta az arcomba ès elindult felèm, mielőtt elment volna melletem belèm jött vállal ès èn egy kicsit hátra mentem kèt lèpèst ès már csak az ajtó csabodàst halodtam. Nem hiszem el, ez az èjszaka sem lesz èletem legjobb èjszakája.