"Amíg ki tartasz mellettem"

"9" (Apriel)

"Apriel"

Másnap reggel elèg korán keltem fel, az este nem sokat tudtam aludni, csak a tegnap esti beszélgetés volt a fejembe hogy minek volt itt Noha ès mit is akart, de nagyon furán vègig mèrt mint ha a szemèvel fel akart volna falni de az is lehet rosszul láttam. Nagyon fáradtnak èreztem magam alig tudtam ki kelni az ágyból, a fáradtság nagyon át akarta venni az irányítást de nem hagyhatom, ki keltem az ágyból ès elindultam a fürdő felè, be kopogttam de nem szólt senki így be nyitottam ès hála az ègnek nem volt senki bent. Becsúktam magam után az ajtót ès be is zártam, nem szeretem volna hogy a múltkori dolog megint megtörténjen, akkor is Noha volt az akaratos mert rám törte az ajtót, nem normális egy fiú mit ne mondjak, lehet kiskorában fejjère ejtették.

Neki áltam a reggeli rútinomnak ami abból ált arc tisztítás aztán fogmosás ès a hajamat kifèsülni, hamar vègeztem is velük de hála istennek senki sem akarta rám törni az ajtót ès ennek nagyon örültem, összekaptam a dolgaimat ès már mentem is kifelè, be èrve a szobámba oda mentem a szekrènyhez ès elő vettem egy pólót meg egy rövid gatyát, amúgy is meleg van ott kint meg fagyni úgy sem fogok. Levettem a pizsim aztán magamra vettem a pólót meg a gatyát ès már kèsz is voltam, megnèztem magam a tükörbe de ott egy egyszerű lány fogadott aki valójában vagyok de nem bántam mert èn úgy szeretem magam semmi csicsás cuccok meg ilyenek ez a termèszetes. Nem èrtem mit nèzet ennyire tegnap rajtam Noha, semmi különleges nincs rajtam csak egy egyszerű lány vagyok, nincs nagy mellem nincs nagy popsim, nem úgy nèz ki mint akinek az egyszerűsèg jönne be, inkább úgy mint a beválalosabb lányok. Nem is gondolom ez túl inkább, minnek nincs köztünk semmi ès nem is lesz mert nekem nem az ilyen rossz srácok jönnek be, "honnan tudod amikor mèg egy barátod sem volt Apriel, gondolkoz már egy kicsit". Igaza van nem tudhatom hogy milyen srácok jönnek be amikor egy barátom sőt mèg komoly kapcsolatom sem volt, ez így nagyon nehèz azt sem tudom mi az ideálom, milyen szánalmas tudok lenni.

Nem agyaltam tovább inkább lementem megnèzem a többieket, leèrve megpillantottam a kèt kicsit mesèt nèztek, olyan aranyosak tudnak lenni így együtt nagyon össze nőttek Emily meg Alex kis angyalkák. Tovább mentem ès láttam hogy Colton ül az asztalnál ès újságot olvas ami nem újdonság mert minden reggel amit ebbe a pár napba láttam ugyan ezt csinálja de nem is baj, megfordultam ès Amelia reggelit kèszitettet oda mentem hozzá ès ahogy láttam palacsintát sütött, nagyon kezdtem èhes lenni ès ezt a gyomrom is jelezte.
-Segithetek valamibe Amelia? -nèztem rá vártam hogy mit is mond, segíteni szeretem volna nem szeretnèm ha azt hinnèk hogy egy lusta lány vagyok mert ez nem így van szeretek segíteni másoknak ez így volt az árvaházba is.
-Jaj kincsem dehogy is hamarosan kèsz leszek de nagyon kedves tőled, de várj egy kicsit abba lehet tudsz segíteni hogy megteríthetsz a reggelihez. -bolintotam egyet ès már mentem is elő keresni a tányèrokat meg az evőeszközökket ami nem ment olyan könnyen de egy kis keresgélés után nem találtam mindent, levettem a tányèrokat ès az asztalra el helyeztem ahogy az evőeszközökket is. Hoztam mèg poharakat is ès azokat is elhelyezttem az asztalra, közben Amelia is vègzet a reggelivel ès szólt mindenkinek hogy "ideje reggelizni", mindenki elfoglalta a helyét ès neki álltunk reggelinek ami isteni finom lett. Elkezdtem nézelődni de Noha-t sehol sem láttam, nem is baj legalább nem hozz zavarba már az is hogy láttom èlet nagyságban, tovább ettem az ètelt inkább ès most nem gondoltam semmire csak èlveztem az ízvilágot.
-Anyu, Noha nem jön reggelizni velünk? -kèrdezte szomorúan Alex, szegèny azt szeretnè hogy itt legyen a bátya velünk, nagyon sajnálom őt hogy a saját bátya nem foglalkozik sokat vele, hogy lehet ilyen a kisöcsèvel nem is èrtem.
-Kincsem nem tudom hogy itthon van a bátyád-e lehet hogy alszik mèg vagy lehet már itthon sincs de mindjárt megnèzem neked ès szólok neki. -mondta Amelia kamu mosolyával, láttam neki sem esik jól hogy Noha így viselkedik de sajnos nem tudd mit tenni ellene, sajnàlom őket de nagyon hogy ilyen bunkó fiúk van.

-Majd èn szólok neki Ameli, úgy is vègeztem a reggelivel. -mondtam kedvesen ès ő hálásan bólintott egyet, felkeltem az asztaltól ès elindultam az emeletre hogy ezt a bunkot fel keltsem. Fel èrve az ajtója elè elkezdtem koppógni de semmi választ nem kaptam így egy kicsit erősebben kezdtek koppógni de így sem kaptam semmi választ.
-Noha nyisd ki az ajtót, ideje lenne fel kelni ès reggelizni le menni. -koppógtam tovább de mèg mindig nem volt hajlandó megszólalni vagy kinyitni az ajtót, támat egy rossz ötletem így odanyultam a kilincshez ès lenyomtam hogy betudjak menni, de ott olyan fogadott amire nagyon nem számitottam. Noha egy szál törölközőben ált a szoba közepén ès èn teljesen lesokkolodtam, te jó isten hogy lehet valakinek ilyen izmos teste atya èg, meg sem tudtam mozdulni de lebúkni sem szeretem volna így halkan probáltam kimenni a szobából de persze hogy most kell szerencsètlenek legyek, úgy bele rúgtam az ajtóba hogy az mèg a szomszéd is meghallotta volna. Lèptekett hallodtam hogy közeledik felèm valaki ès hát persze hogy Noha az ki más lenne, kinyitotta jobban az ajtót ès ahogy meglátott elkezdett mosolyogni.
-Már leskelődtsz is utánam? Mit keresel itt a szobámnál Apriel! -csak nèztem rá mert mèg mindig csak egy törölköző volt rajta, lehajtottam a fejem mert nagyon zavarba èreztem magam előtte, mièrt kell ilyen helyesnek lennie nem is èrtem.
-Csak szólni akartam hogy kèsz a reggeli de te nem válaszoltál így meg akartam nèzni hogy èlsz e mèg de nem tudtam hogy.... -nem hagyta hogy befejezem mert a szavamba vágot, a bunkó.
-Ès csak így be kell jönni a szobámba! Te örült vagy Apriel, amúgy meg hallodtam de azt nem hittem volna hogy leskelödni foksz utánam. Remèlem tetszet amit láttál. -hogy ez mekkora bunkó paraszt, fel akartam álni hogy megmagyarázam a dolgokat de nagyon bele nyilat a lábfejembe a fájdalom ès rögtön vissza estem. Nem tudtam fel kelni annyira fájt de ez szerintem èszre vette Noha is mert a lábaim alá nyúlt ès a kezeimmet a nyaka köré rakva fel emelt ès át vitt a szobámba.
-Remèlem jól van a lábad. -mondta most kedvesebben meg mintha aggodalmat halodtam volna a hangjába, de lehet csak kèpzeltem. Lerakott az ágyamra lassan ès ő elment, nagyon jó itt hagy de nem mert egy pár perc múlva vissza is jött egy vizes ronggyal ès rá tekerte a lábfejemre, ami nagyon jól eset, nem hittem volna hogy ilyen oldala is van Nohannak. Hirtelen fel emelte ès a párnát a lábam alá csúsztatta, nagyon fájt amikor meg emelte ès ennek hangot is adtam de ő csak elmosolyodott, fuhh a bunkó.
-Tudod mit nem èrtek? -kèrdezte èn meg csak nèztem rá hogy mit is szeretne mondani. -Hogy hogy lehetsz ilyen bèna hogy kishiány eltöröd a lábad. - elkezdett nevetni èn meg csunyán nèztem rá megfogtam egy párnát ès az arcához dobtam ami el is találta, most rajtam volt a sor hogy nevesek. Annyira nevettem hogy majd megfuladtam de nem èrdekel mert ez megèrte, le vettem az arcáról a párnát ès elèg mèrgesen nèzet rám de nem èrdekelt hanem mèg jobban nevetem.

Oda hajolt hozzám ès hirtelen abban hagytam a nevetèst mert annyira meglepődtem hogy bennem ragadt a szó is. Bele nèzet a szemembe ahogy èn is az ővèbe elvesztem a szèp barna szemeibe de ezt nem kell tudnia neki, oda hajolt a fülemhez de èreztem hogy a nyakam közelèbe van ès mèg a ször is fel ált a hátamon.
-Èn nem nevetnèk a te helyedben kislány, főleg egy ilyen helyzetbe. -te jó isten ez irtó szexi volt, hiába nem akarom hogy tetszen ez a helyzet de nem tudok ez ellen semmit sem tenni mert irtora tetszik ès nem akartam hogy vèget èrjen. Kapkodtam a levegőt mert hirtelen egy puszit èreztem a fülem mögött ès annyira jó èrzès volt hogy egy kicsit fel nyögtem de ő eltávolodott tőlem ès ördögien rám mosolygott. Nem hiszem el miket csal ki belőlem ez a pali majd megörültem tőle. Felkelt az ágyról ès kancsitit egyet ès már itt sem volt a szobámba, nem lehet igaz mit tesz ez velem.