"Amíg ki tartasz mellettem"

"7." (Noah)

"Noah"

Leütött, nem normális ez a lány esküszöm, csak így a semmiből előjött ès egy szar vázával fejbe vágot, ès el is veszítettem az eszmèletemet egy időre ki tudja mennyi időre, mert amikor magamhoz tértem apa ott volt mellettem ès próbált kejtegetni. Felültem lassan de megszèdültem ès fájt a fejem is, körbe nèztem ès láttam hogy anya Aprielt próbálja nyugtatni, de jó nem ám melletem lenne ès engem vizsgálna meg hogy nincs e semmi bajom, hát persze hogy nem, tegnap óta csak Apriel a fontos meg Emily, nem èrtem minnek hozták őket ide semmi szüksèg mèg plusz kèt lányra. Meg amúgy is nem hiszem el hogy ilyen hamar elfelejtették Miat, hiszen 1,5 ève sincs hogy elhunyt a kislányuk de ők már is pótolni akarják kèt lányal, nem ez nem lehet igaz èn ezt nem fogadom el, nekem Mia volt az egyetlen kishúgom ès ő is marad nekem amíg èlek.

Oda èrintetem a kezem a fejemhez, èreztem hogy valami meleg folyadèk folyik le ès amikor elvettem onnan a kezem láttam hogy vères a kezem, vèrzik a fejem.
-Mi törtènt velem? Arra emlékszem hogy bejöttem ès.... TE LEÜTÖTTÈL! -nèztem rá nagyon fel idegesített hogy lehet valaki ennyire bèna hogy csak úgy leüt. Apriel csak lehajtota a fejèt és elszègyelte magát, mèg ő van megsèrtődve amikor szó szerint megtámadott az a kis liba, hát ne ám ő legyen már a szent kisangyal.
-Fejezd ezt be Noha! Nem láttod hogy meg van rèmülve szegèny Apriel, ő csak védelemből csinálta az egèszet, nem akart bántani. -mèg az ő oldalára áll a saját anyám hát ez nem lehet igaz, most mièrt ő a fontos amikor engem támat meg ès nem èn őt. Ezt az egèszet nem hallgatom tovább, lelöktem apám kezeit a vállamról ès ott hagytam mindenkit, ha annyira fontos nekik az a liba akkor csak nyugtasák de engem hagyjanak bèkèn. Fel mentem a szobámba ès magam után becsaptam az ajtót de olyan erővel hogy azt hittem kiesik a helyéről de leszarom ahogy mindent, nem èrdekel azt csinálnak amit akarnak de engem felejtsenek el. Ledobtam magam az ágyra ès a plafont kezdtem el bámulni, nagyon idegesít ez a liba, mièrt kell itt lennie ès mièrt fontos most ő, pedig csak tegnap jött de már olyan mint ha már èvek óta itt èlne ès ő lenne itt a minden de kurvára nem így van. Annyira fel basszot ez az egèsz hogy ami a kezembe került a falhoz vágtam, nem lesz ő itt senki amíg èn ebben a házba èlek, nem hagyom hogy átvegye akár kinek a helyèt, az a liba itt egy senki. Nagy csatanásal szèttöröt amit a falhoz vágtam, fel keltem az ágyról ès oda mentem hogy megnèzem mit is vágtam a falhoz, fasza volt egy heccetem kurva jó hogy baszná meg a jó èg hogy nekem dobálóznom kell. Össze szedtem a darabokra törött heccetem ès a kukába dobtam, pedig imádtam azt a heccetett de már mindegy leszarom veszek másikat, a feszültség nem akart lenyugodni bennem ès ez nagyon zavart, igaz mikor nem vagyok feszült mèg a mèrgőzèsek előtt is az szoktam lenni de nem baj legalább akkor letudom vezetni de így most kurvára nem tudom mert nem vagyok az edzőterembe hogy tudjam püfölni a zsákokat. Leültem a fotelben ès inkább neki áltam X boxozni egy kicsit, azal is de règ játszottam nem is tudom mikor nyúltam utoljára a konzolhoz de nem baj most ez is megteszi. Elkezdtem játszani és nem tudom mennyi idő telhetet el de annyit vettem észre hogy a doki ott van bent a szobámba, ez is mi a szart akár itt amikor semmi bajom nincs, túl èlem nem vagyok egy gyenge szar aki sír a sebei után.

-Szerbusz Noha! Règ találkoztunk... -most komolyan jó pofizik itt nekem ez a vèn fasz, hát itt ne tegye az agyát mert kurvára nem èrdekel mit beszèl, megforgatam a szememet ès tovább folytattam a játèkot. -Lètszives ha hozzád beszèlek akkor illő lenne vissza köszöni fiatal ember, de ahogy láttom el vagy foglalva de pár percet kèrek hogy megvizsgáljalak ès utána bèkèn hagylak. Csak kèrlek feküdj vissza az ágyba Noha. -hogy ez a vènfasz mennyit beszèl ès meg is zavart a meccs közepèn, ránèztem a vènfaszra ès megrántotam a vállam ès elindultam vissza az ágyra. Nem azèrt csinálom mert megkèrt rá hanem mert már kurvára kènyelmetlen volt az a szar, nem hallgatok senkire a magam úra vagyok nekem senki sem mond meg semmit.
Gyorsan megnèzte a fejem ès lelátta a vèrzèst, letapadztota a sebet ès már pakolt is össze de ahogy láttam jól megnèzte azt a pár lila foltot ami marat a mai meccsem után, lenèztem èn is oda ès összehúztam a pulcsimat, ne nèzegesen már engem. Megfogta a táskáját ès már távozot is a szobámból, na vègre elhúzott a vènfasz már èpp ideje volt, ki nem álhatom az orvosokat, amióta elveszítettem a húgom azóta az orvosokat is meggyűlöltem, nem tudtak segíteni rajta ès ezèrt kurvára utálom őket.
Vissza mentem az X boxhoz hogy tovább játszak de halodtam hogy a szüleim beszèlnek az orvossal, nem halodtam hogy miről beszèlnek mert annyira távol halodtam a hangokat hogy semmit sem èrtettem, de nem is nagyon izgat hogy mit mondt a doki tudok magamra vigyázni, igaz ma nem nagyon figyeltem amikor Apriel leütőt de elfordulnak mèg velem is hogy nèha elkalandozok ès nem figyelek.