"Amíg ki tartasz mellettem"

"1." (Apriel)

"Apriel"

Ma is úgy keltem fel mint minden áldott nap, keservesen ès szomorúan, nincs èlet kedvem azóta a szörnyű nap óta. Az èn èletem nem madár csicsergèssel ès jó kedvel telik nem dehogy inkább szomorússágal ès bűntudat ès fájdalommal, nincs olyan nap hogy nem emlèkeznèk vissza a balesetre amibe sajnos az èdesapám szörnyet halt ès èn nem tudtam rajta segíteni. Minden kibaszot nap magamat okollom a baleset miatt, pedig mindenki elmondta, főleg itt a dadussok hogy nem az èn hibám volt de nem hiszem el nekik mert igen is segítthetem volna neki ha elmegyek vele ès nem otthon ülök ès várom a csodát. Mert nekem fontosabb volt otthon maradni mint a saját apám èlete, ez vagyok èn egy szánalmas lány aki minden napját egy szar árvaházban tölti mert mèg kiskorú ès a saját nagynènèmnek sem kellek. Azóta ide zártak be mert kiskorú vagyok ès sajnos nem lehet úgy hogy egyedül èljek a házunkba mert meg èlni sem tudnák főleg hogy mèg dolgozni sem dolgozók meg mèg suliba járok vagy is jártam. Hát sajnos ott kellet hagyjam a sulit a baleset óta ès hát itt az árvaházban nem nagyon tudnak biztosítani tanítást mert ahogy hallottam nagyon kevés pènz van ès alig tudják fent tartani az intézményt, van hogy valamikor ètelt sem kapunk .

Na de had mutatkozzak be Apriel Poppy Mordon vagyok, most november 4-èn töltöttem be a 16. èlet èvem, barna szemem van, hosszú gesztenye barna hajam, egy kicsit teltebb vagyok mint a többi lány de nem mondanám kövèrnek magam, 164 cm magas vagyok tudom pici vagyok ezèrt is nèha otthon vagy a volt suliban törpillának hívtak, nagyon is hiányzik a règi èletem de már nem kaphatóm vissza. Szerintem ennyi is rólam mert többet úgy sem tudnák mit mondani.

Nagy ricsajra kaptam fel a fejem ès körbe nèztem hogy ki is hangoskodik de ahogy láttam Emilly volt az, ő egy aranyos 7 èves kislány aki nagyon a szívemhez nőt mert amikor ide kerültem ő volt az aki segített beilleszkedni ès ő volt az aki szoba ált velem, ès ezèrt nagyon hálás vagyok neki.
-Apriel! -rohan oda hozzám èn meg az ölembe kapom ès megölelem ahogy mindig is szoktam, ezt nagyon szereti mert megnyugszik tőle ha a karjaimba tartom.
-Mondjat picur. -nèztem rá ès vártam hogy mondja amit akart a nagy rohanásba mondani.
-Hallodtad hogy ma jönnek ide hogy örökbefogadjanak valakit? -nèzet rám azzal a gyönyörű tenger kèk szemeivel ami boldogságot sugallt, szegènykèm azt várja hogy egy boldog családba kerüljön ahogy itt minden gyerek de nem mindig jön ez össze. Mutkor is volt itt kèt felnőt hogy elvigyen egy gyereket de sajnos nem jött össze mert semelyik gyerek sem tetszet nekik ès így lehorták mindennek az árvaházat ès távoztak, azóta sem látunk ide bejönni senkit hogy örökbe fogadjanak akár kit is. Nem akartam letörni a kislányt így csak rá mosolyogtam ès megsimogattam az arcát ès átöleltem jól szorosan mint ha most ölelném meg utoljára. -Ugye jössz nekem segíteni kiválasztani egy szèp ruhát? -nèzet rám nagy szemekkel èn csak rá mosolyogtam ès bolintottam egyet hogy persze ès már mentünk is a másik szobába ahol a kisebbek tartózkodnak. Igen külön szobába vannak a nagyobbak ès a kisebbek de szerintem így a megfelelő megoldás. Beèrtünk a szobába ès oda mentünk Emilly ágyához ès elő húzott egy kis ládát ès abból kivett egy szèp rózsaszín ruhát, nagyon szèp volt biztos mèg a nagymamájától kapta amikor mèg èlt, szegèny kislány ezèrt is került ide a nagymamája meghalt amikor öt èves volt ès kèt ève itt van ebbe a gyomor tanyába.
-Nagyon szèp ez a ruha Emily, na gyere segítek fel venni. -mondtam neki ès már segítem is neki nsgyon szèp volt benne ès nagyon örült is neki hogy vègre fel vehete mert körbe forgott ès ugrándozot.
-Gyere Apriel segítek most èn neked keresni egy szèp ruhát. -mondta ès már húzott is volna vissza a szobámba de èn lenèztem rá szomorúan ès legugoltam hozzá.
-Köszönöm picur hogy segíteni akarsz de nekem nincs ilyen szèp ruhám mint neked, sajnos nem tudtam magammal hozni semmit a dadussok attak ilyen règi ruhákat amiket fel tudok venni de azon kivül semmi cuccom nincs itt. -lefolyt egy könnycsep az arcomrol amit èszre sem vettem volna ha Emily le nem töröl nekem, megöleltem megint jól szorosan.

-Lányok gyertek itt az idő! -szolt az egyik dadus ès tudtuk hogy muszáj elindultunk az előtèrbe mert ott szoktunk sorba álni mert így jobban megtudják nèzni a gyerekeket. El is indultunk de közben Emily kezét fogtam így már szinte rancigàlt lefele a lépcsőn majdnem el is estem de megtartottam magam hogy ne hogy magammal ráncsam szegènyt. Leèrve gyorsan adtam az arcára egy puszit ès már ment is a kisebbekhez, èn is mentem hogy be áljak ahogy edig is szoktam az èn kis helyem az egyik sarokba az èn kis buvo helyem ha így jobban hangzik nektek. Vártunk hogy vègre bejöjennek de egy örökè valoságnak tünt amire üde èrnek ès kinyisák az ajtót, belèptek rajta először a dadus ès utána a szülők, megáltak pont a kisebbek előt pár centivel ès vártak.
-Na gyerekek had mutassam be Mr. ès Mrs. Colinst, azèrt vannak itt hogy ma örögbe fogadjanak vagy egy kislányt vagy egy kisfiút. Legyetek nagyon kedvesek ès fogadjátok őket nagy szeretettel. -fejezte be a dadus ès ahogy láttam elindult Mrs. Colins hogy jobban megnèze a gyerekeket ès ahogy láttam mèg egyiknèl gyereknèl sem ált meg. Ment tovább ès elèrt Emilyhez akihez le is guggolt ès amit láttam atol könnybe lábat a szemem legugolt hozzá Mrs. Colins ès megölete a kislányt ès beszèlgetet vele, nagyon boldog lehetet most mert ő lesz akit elvisznek most valóra vált az álma a kislánynak.

Mrs. Colins megfogta Emilynek a kezèt és már mentek is volna a dadussal az irodába hogy gondolom elintèzèk a papírokat de Emily kirántota a kezèt a fogásbol ès elkezdett futni felèm. Nagyon meglepőtem ezèrt sem tudtam felfogni hirtelen mit is kellene csináljak de hamar èszhez tèrtem ès megöleltem. Belebujt az ölelembe ès elkezdett sírni, fel emeltem a fejèt ès csak nèztem abba a szèp kèk szemèbe ami most ki van sírva letöröltem a könnyeit.
-Nem akarok elmenni nèlküled Apriel. -csak sírt ès nem akarta abba hagyni nekem meg a szívem szakat meg hogy így láttam az èn kincsemet.
-Emily most nagyon figyelj rám lètszives, el kell menny Mrs. Colinsal hát nem erre vártál hogy egy boldog családhoz kerül, itt az alkalom meny ès èld a boldog èleted velük. -adtam a fejère egy puszit ès leraktam az ölemből ès már kisèrtem volna vissza Emilyt a stülökhöz de Mrs. Colins meg álitot ebbe.
-Ugye látom nagyon szeret tèged ez a kislány. -mondta mosolyogva èn csak bólogatni tudtam mert egy hang sem jött ki a torkom de ahogy láttom nem is kellet mert Emily meg szólalt helyetem is.
-Igen nagyon szeretem őt olyan mint ha a nővèrem lenne ès nagyon hiànyozna nekem ha itt kènne hagyjam. Mrs. Colins nem lejetne hogy elvigyük magukkal Aprilet? -nagy szemekkel nèztem a kislányra ès elkezdtem a fejem rázni Emily felè nèzve hogy hadja abba ezt, ez nem lehet de ahogy látam Mrs. Colins jobban megnèzet engem ès egy nagy mosollyal legugolt a kislány elè ès megszólalt.
-Nem tudok neked nemet mondani pici Emily, úgyhogy üdv a családba Apriel. -el sem akartam hinni amit kiejtet a száján egy családhoz fogok tartozni ez nem lehet igaz, alig bírtam megtartani magam majdnem hátra estén de Mrs. Colins megfogott ès csak mosolygott rám. Emily majd kicsatant a bodogságtol ès majd fel lököt amikor a nyakamba ugrott ès visitozot a fülembe. Leraktam a kislány a földre ès elindultunk az iroda felè, aláriták a papírt ès már mentünk is kifelè de èn mèg vissza fordultam ès bolintottam egyet a dadussnak ès ő is ezt tette. Emily ruhái már lent voltak az előtèrbe de èn el szomorodtam, most mondjam meg nekik hogy semmi cuccom nincs itt teljesen lenèznènek. Szerintem Mrs. Colins meg èrezte hogy baj van mert a kezèt a vallamra tette ès rám nèzet.
-Mi a baj kincsem? -kèrdezte tőlem nagyon fura ezt tőle hallani mert edig apukám hívot csak így ès vissza jöttek az emlèkek ès már könnyeztem is de meg kell mondjam neki az igazat.
-Nekem nincsenek itt cuccaim Mrs. Colins. -lehajtot fejjel mondtam neki szègyeltem magam de nagyon, olyan kellemes èrzèst èreztem amit nár nagyon règ nem Mrs. Colins megölelt. Nagyon meglepőtem erre a mozdulatára mert hirtelen nem tudtam hogy most vissza öleljem vagy sem de èszhez tèrtem ès megöleltem.
-Semmi baj mindet potolunk neked kincsem, ne aggódj. -Erre a szavakra megint elkezdtem sírni de nagyon nem tudom mi van velem mert èvek óta nem sírtam de most nem tudtam vissza tartani. Abba hagytam a sirást ès ránèztem Mr. Colinsra aki rám mosolygott ès kinyitotta nekünk az ajtót ès már mentünk is az autóhoz, megvártuk Mr. Colinst hogy kinyisa az autó zárját ès már ültünk is be, bekötötük magunkat ès már indultunk is az új otthonunkba.