Elveszett Lelkek 3. (BL)

Tengerzöld és Acélszürke 19.

- Marie?

- Hol vagy Ryan?

- A kórház parkolójában. Történt valami? – kérdezte türelmetlenül.

- Felébredt.

- Megyek! – tette le Ryan a telefont, nem várva semmire. Remegett mindene, és alig kapott levegőt. Félt, rettegett, de izgatott volt és végtelenül boldog.

Amikor beszállt a liftbe, már kapkodta a levegőt és könnyek gyűltek a szemébe. Látni akarta. Mindennél jobban látni akarta, hallani a mély hangját, belenézni azokba a meleg, acélszürke szemekbe, megfogni a kezét és hazavinni, hogy azután hozzábújhasson, Nathaniel pedig újra és újra elsuttogná neki, hogy szereti. Ő pedig válaszolna rá minden alkalommal.

Egy örökkévalóságig tartott, mire felért a lift. Kivágódott és egyenesen a folyosó felé vette az irányt, ahonnan Nate szobája nyílt. Az ajtóban Marie várta és megállította.

- Csak pár perc Ryan. Rendbe teszik az ágyát és kötést cserélnek. – magyarázta a nő.

Ryan idegesen topogott az ajtóban és legszívesebben benyitott volna.

Marie a férfi vállára tette a kezét. - A doktor úr beszélni szeretne veled. Addig menjünk.

Ryan habozott. Nem akart menni sehová a kórtermen kívül, ami szó szerint egy karnyújtásnyira volt tőle, Nathaniellel együtt.

- Gyere. – szólt újra Marie barátságos hangon, amitől kissé megnyugodott. Vonakodva, de végül elindult.

Amikor beléptek, az orvos éppen egy röntgen felvételt nézegetett, de egyből el is tette, és hellyel kínálta őket.

- Üdvözlöm Mr. Miles. – köszöntötte az orvos, mire Ryan bizonytalanul biccentett. A kezdeti öröm egy pillanatra alább hagyott benne az orvos láttán, így kúszott be a gondolataiba a gyanakvás. – Mrs. Garrison úgy vélte, hogy talán tisztább képet kapna a beteg állapotáról, ha én magyaráznám el önnek.

- Mi van Nathaniellel? – szorult görcsbe Ryan gyomra.

- Nyugodjon meg Mr. Miles. Semmi komolyabb változás nem lépett fel az állapotában. Mr. Garrison teljesen fel fog épülni, és idővel ugyan olyan lesz, mint volt.

Ryan nem értette, és a gyanú helyét az aggodalom vette át, kiszorítva teljesen a Nathaniel felébredésével járó örömöt.

Az orvos is látta a zavarodottságot az arcán, ezért folytatta, hogy minél gyorsabban és részletesebben túlessenek rajta. – Mrs. Garrison jelezte felém, hogy a reggeli ébredése után, különös viselkedésre lett figyelmes a betegnél.

Ryan ledöbbent és Marie felé fordult. – Reggel? Már reggel felébredt?

Marie a férfi vállára tette a kezét. – Nyugodj meg Ryan. Meg volt az okom rá, hogy nem szóltam azonnal. A doktor úr mindent el fog magyarázni, ahogy nekem is tette.

- Mi a fene folyik itt? Mi van Nathaniellel. – kérdezte már remegve.

- Mr. Garrisonnál disszociatív amnéziát állapítottunk meg. – mondta ki az orvos.

- Hogy mit... - döbbent le Ryan. Hirtelen fel sem tudta fogni azt, amit hall.

- A disszociatív amnézia, hétköznapi nyelven pszichés eredetű amnézia, amikor nem az emlékezetbe való tárolás folyamata sérül, hanem az emlékek előhívásának átmeneti károsodásáról van szó.

Ryan hallotta és már fel is fogta, amit hallott, de nem akarta elhinni. Amnézia?

- A disszociatív amnézia nem kötődik sérüléshez, mérgezéshez, keringési zavarhoz, viszont fontos eseményekhez kapcsolódó emlékek vesznek el, melyek túl jelentősek ahhoz, hogy feledékenységre vagy fáradtságra fogjuk. – magyarázta tovább az orvos. - A pszichés eredetű amnézia középpontjában rendszerint valamilyen váratlan, traumatizáló esemény áll, mint például egy baleset, haláleset vagy szakítás. Az emlékezetvesztés ilyen formája általában részleges és szelektív.