Elveszett Lelkek 3. (BL)

Köszönet!

Még másfél óra van hátra és nekem írnom kellene valamit ide.

Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de szeretném megköszönni a srácoknak. Érzelgős vagyok ugye?

Amikor elkezdtem megírni Mark és Noah történetét, csak próbálgattam, hogy vajon mi sül ki belőle. Aztán szépen lassan kialakultak fejemben, Jeremyvel és Mattel együtt, később pedig csatlakozott hozzájuk Nate és Ryan. Ha ők nem születtek volna meg, most nem lennék gazdagabb három történettel, amik rengeteg élményt adtak számomra. Imádom őket, és remélem veletek is sikerült megszerettetnem ezt a három édes párost.

Természetesen Nektek is szeretném megköszönni! Bár, azt hiszem, hogy egy köszönöm édes kevés ahhoz képest, amit én kaptam Tőletek. Az egész csak szórakozásnak indult, de Ti voltatok azok, akik miatt fejlődni akartam és jobb történetekkel előállni. Ti voltatok azok, akik miatt át tudtam lendülni a holtpontjaimon, és ezért hálás vagyok!

Furán érzem magam, mert most nem egy könyvet engedek el, hanem hármat kellene...

Fogalmam sincs, hogy az utolsó három fejezetben hányszor fogtok sokkot kapni, de remélem nem lesz túl sok. Fogalmam sincs, hogy mennyire lesz folyékonyan átvezetve, hogy emészthető legyen majd, de most muszáj volt egy kicsit "túlzásba esnem" a halmozódó negatív cselekményekkel, hogy tapasztaljak.

A legnehezebb jelenetem a konyhás jelenet volt, amikor Ryan kétségbeesett és reményvesztett, ami teljesen lebénítja, Nate pedig összetörik, de mégsem adja fel, még azután sem. Nem a megfogalmazása volt nehéz, hanem leírni.

Nekem gyenge pontom a társadalom ilyesfajta megnyilvánulása, amit Ryan is tapasztalt, és számtalanszor láttam, hallottam hasonlót a való életben. Igazság szerint még írás alatt sem mertem belegondolni teljes mélységig abba, hogy min mehet keresztül több százezer, avagy inkább millió ember csak azért, mert az emberek legtöbbjében még egy szikrányi empátia sincs, vagy egy cseppnyi akarat, hogy megpróbálja megérteni Őket. És itt nem csak a melegekről van szó. Nekem ez lett a legnagyobb ellenségem ebben a részben.

Oké, ennyi elég lesz.

Még egyszer köszönöm, hogy itt voltatok, hogy vártátok és elolvastátok a srácok történetét!

Találkozunk legközelebb?!