Bizalmatlan páros (befejezett)

46

Miután felvezetett a házába (persze udvariasan előre engedett amit meg is köszöntem, majd derekamnál fogva vezetett a konyhába).

-kérsz valamit inni?- kérdezett rá.
A konyhapúltra ültem fel mert már teljesen otthonosan éreztem magam itt nála amin persze ő csak mosolyogva nézett.
-nem kell köszönöm- mosolyogtam rá.
-tudom jól, hogy nemsokára amikor már nagyba filmezünk te pont akkor vagy szomjas így hozok azt is- nevetett fel, megforgattam a szemem ezen.

"Mert ismert ki ilyen hamar?"

-ne forgasd a szemed mert gondok lesznek- mormogta mély hangon.
-mégis milyen gondok?- fogalmam sincsen kivan velem, de akaratom ellenére is mocskos dolgok lepték el a fejem.
-legyen annyi elég, hogy borzasztóan nagy gondok amik egy "kicsit" túl előre vinne minket most amit nem akarok, vagyis akarok de nem most- kacsintott.

"Basszus ez a pali valami tökély!"

Még mindig az előttem lévő pultnak volt dőlve és úgy nézett mélyen a szemembe miközben magyarázott.

"Ha erre valaki azt mondja, hogy nem a legjobb pali akkor az tuti, hogy bolond!"

-tehát előrébb akarsz haladni?- kérdeztem rá ártatlan tekintettel.
Nem tehetek róla, de hogyha valaki ennyire közel lenne a tanárjához aki ilyen jól néz ki ( még vagy 100-szor fogom mondani, hogy milyen jól néz ki!)
Tuti, hogy ő neki sem lenne tiszta elméje.

Eltolta magát a pulttól és vészjósló lassúsággal elkezdett felém jönni, amikor már előttem állt a két combom mellett tartotta meg magát és úgy nézett igézően.
A balkeze elkezdett felém közeledni majd amikor elérte a lábamat szépen lassan elkezdte azt ott simogatni, néha-néha belemarkolni.

Még mindig az arcomat nézte, hogy milyen hatással van rám, nem bírtam ki és becsuktam egy pillanatra a szemem mert még mindig fel-le mozgatja a combomon a kezét. Belemarkolt egy nagyobbat ami miatt egy jóleső sóhaj hagyta el a számat.
Egyből kinyitottam a szememet és láttam az arcán azt az elégedett vigyort.

-annyira megcsókolnálak- szólalt meg mélyhangon.
-és mi állít meg?- leheltem az ajkaira.
-semmi- mondta majd azt a kis távolságot is megszüntette köztünk.

A nyaka köré tekertem a karomat így legközelebb húztam magamhoz majd pedig a hajával játszottam.
-ezt nem szabad- távolodott el tőle csak annyira, hogy a homlokunk összeérjen.
-nem érdekel- hajoltam újra felé.

"Még sosem éreztem ez a vágyat valaki iránt"

-a tanárod vagyok- mondta két csók között.
-nem érdekel- mondtam határozottan.
-sokkal idősebb vagyok nálad- hajolt el tőlem majd vissza ment az eredeti helyére vagyis az előttem lévő pulthoz.
-az a 6 év- forgattam meg a szemem- most őszintén válaszolj!

-mit érzel irántam?- néztem mélyen a szemébe, de ő elfordult.
-nem tudom- hajtotta le a fejét majd a csempét kémlelte.
-az úgy jó- szálltam le a pultról majd a cipőmet kezdem el felfele venni, a kabátommal bajlódtam mert beleakadt a hajam, de az sem érdekelt csak menjek el innen.

Kinyitottam az ajtót majd hátra sem nézve becsaptam azt magam mögött.
Nem vagyok az a síros fajta így nem is jött ki egy könnyem se, csak ürességet éreztem.
Átvert.
Elhitette velem, de aztán meg semmi sem igaz belőle.
Kihasznált.
Játszott az érzéseimmel.