76

156 4 0
                                    

Sikitások hada, kézszorítás, folyton lefolyó könnyek, hatalmas fájdalom ami a nyomás miatt van és egyszer csak mindennek vége és a csöndbe egy kisbaba sírása ébresztett fel, nemsokára meg már a kezemben tartottam miközben Christian a hátam mögött ült és a vállamon tartotta a fejét miközben a kislányunkat nézegettük, főleg a haját, olyan volt mint az enyém, kis hajasbaba volt.

-szia hercegnőnk
-üdvözlünk drága szépséges Amira Karisa Davies- mondta Christian.

-gyönyörű név egy gyönyörű kislánynak- mondtam az igazat.
-a mi kislányunk- puszilt bele a hajamba.
-szeretlek- dőltem a vállának- fáradt vagyok- ásítottam.
-aludj csak, de előtte- ültetett vissza, hogy ő feltudjon állni és mellém jött majd a zsebébe nyúlt és kivett egy kis dobozkát.

"Ugye nem???? Úristen, megkéri a kezem??"

-sok mindenen mentünk már keresztül, először a tanárod voltam, nem sokkal később a főnököd, most pedig a gyermekünk édesapja, de még ennél is több akarok lenni, amikor késtetek az első óráról és akkor először láttalak már akkor tudtam, hogy te más vagy mint a többi és lám igazam lett,- nyitotta ki a kisdobozkát és megláttam egy csodálatos eljegyzési gyűrűt- tudom sok hibát követtem már el és amik miatt sokszor meg is sirattalak, de azt szeretném, hogy azokat a szomorú perceket most visszaadjam neked boldogsággal, mindent megszeretnék neked adni, azt szeretném ha soha nem lennél szomorú mert te jelented nekem a világot, borzasztóan szeretlek és remélem megengeded, hogy fel tegyem azt a kérdést amit már oly régen felkellett volna tennem, Blake Valentina Gelbero megtisztelsz azzal, hogy velem leszel jóban rosszban míg a halál élnem választ és nekem szenteled magadat?- térdelt le.

-igen- sírva mondtam, amint ezt Christian meghallotta felpattant és az ujjamra húzta a gyűrűt és megcsókolt.
-szeretlek, bébi- szólított úgy, mint anno mindig és erre a gondolatra mégjobban repdestek a pillangóim.
-én is szeretlek- csókoltam meg.

Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz velünk, pont velünk, de így visszanézve nem bánok semmit, még azt sem, hogy elmentem, mert így megtanultuk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, történjen bármi mi mindig egymást fogjuk szeretni és mostmár minden összeköt minket, a házasság, Amira és persze a szerelmünk.
Ahogy legelőször utáltam most annyira szeretem teljes szívemből.
Mindig forgattam a szemem amikor valaki azt mondta, hogy egy ember nem tud a másik nélkül élni, de mi megpróbáltunk és végül kudarcot vallottunk, ez a mi Bizalmatlan Párosunk.

                                                                                  Vége

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: May 02, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Bizalmatlan páros (befejezett)Where stories live. Discover now