Bizalmatlan páros (befejezett)

75

Az esküvő óta eltelt megint majdnem 3 hónap, borzasztóan nehéz időszak volt számomra, sokat sírtam és ezt a kislányom nem nagyon szerette így mozgott erősen ami, hogy őszinte legyek fájt.
Azóta Christian mindig jött hozzám, egy hónappal ezelőtt például egyedül voltam itthon és rám jött egy aféle pánikroham és pont akkor jött és látta ahogy a padlón fekszem és kapkodom a levegőt, egyből odaszaladt hozzám és csak nézett mélyen a szemembe majd pedig az arcomat megfogta és kényszerített, hogy a szemébe nézzek, miután egy kicsit megnyugodtam suttogta, hogy mindjárt rendben leszek és, hogy hoz nekem egy pohár vizet, csak bólintani tudtam, de neki annyi is elég volt és már el is tűnt a szemem elöl.

-tessék- ért vissza a kezében a poharammal amire csak mosolyogni tudtam és megittam.
Egyből jobban éreztem magam, amit persze meg is jegyzett, hogy jobb lett a színem is mert az állítása szerint eddig falfehér voltam.
-köszönöm- néztem hálásan az előttem állóra.

-gyere, segítek- nyújtotta felém a két kezét amibe kétségesen, de a sajátjaimat belehelyeztem és rátámaszkodva felálltam.
Egy kicsit megszédültem így megimbolyogtam, szerencsére az előttem álló gyorsan reagált így a derekamat fogva nézte az arcomat, ijedtemben lecsuktam a szemeimet és vettem mélylevegőket.
-ne csináld ezt- dörmögve suttogta.
-mégis mit?- nyitottam ki a szemeimet amiket egyből rávezettem értetlenül.
-azt ahogy veszed a levegőt- nyelt egy nagyot, ezen csak kuncogtam és így szóltam...

-tán akkor ne légezzek?- néztem rá sértődötten, vagyis csak próbáltam mert a szám szélén akkor is ott volt a mosolyom ami mindig jelen volt amikor a férfi a közelembe volt bármi is történt.
-nem ezt mondtam, csak ne így- motyogott kábultan és megnyalta a száját.
-mért hogyan lélegzem?- húztam egy kicsikét az agyát.

"Borzasztóan hiányzott."

-úgy, mint például amikor létrejött Amira- nyúlt a hasamhoz.
Teljesen lefagytam.

"Várjunk már, arra most egy kicsit sem számítottam, hogy azt felhozza főleg nem, hogy nevet is ad a csöppségnek."

-Amira?- mosolyogtam.
-aham, mindig azt akartam, hogy kislányom legyen kinek neve Amira Davies- áradozott miközben már rég előttem guggolt és simogatta még mindig a hasam és beszélt hozzá.

-és honnan veszed, hogy ő a tiéd?- hiába, hogy ígyis- úgyis tudja már akkor is akartam egy kicsit húzni az agyát, hogy mivan ha...
-megsem fordult ez a fejemben, hogy valaki mástól lehetne hiszen ismerlek már annyira, hogy ezt tudjam, bébi- kacsintott majd folytatta- drága kishercegnőm- kezdett a monológjába.

-úgy érzem ez sokáig fog tartani úgyhogy én leülök- sóhajtottam drámaian miközben félbe vágtam.
-nem szép, hogy közbe vágsz amikor a hercegnőmnek beszélek, vagy tán féltékeny vagy, hogy már nem veled foglalkozom?- sandított rám, én pedig inkább felemeltem a fejem és csak nemlegesen megráztam a fejem így terelve rólam a témát, ezt látva vigyorgott majd pedig már tényleg minden figyelme a kislánynak szánta.

"Még megsem született, de már ennyire törődik vele, mi lesz később?"

-hallasz életem?- tette oda rá óvatosan a fejét, a hangja fájdalmasan is kellemesen szólt, a kislány rúgott egyet amin összenéztünk és mosolyogtunk- már most olyan erős, mint az édesanyja- simított az arcomra amire egyből reagáltam és megfogtam a kezét amire ő egyből összekulcsolta majd nyomott a kézfejemre egy csókot- ha édesanyád szépségét örökölted az biztos, hogy csak úgy tapadnak rád majd a fiúk, az összeset megfogom verni, csak egy nyerheti el a drága kis szívedet, ki kell érdemelniük mert nem mindennap fognak találni olyan csodálatost, mint amilyen te vagy kicsim- mesélt amit én mosolyogva hallgattam.

"El sem hiszen még most sem, hogy a férfi akit először utáltam mit itt ül előttem és a kezemet simogatja miközben a nemsokára megszületett lányuknak beszél."

-sajnálom az összes rossz dolgot amit tettem ellened/neked- nézett bűnbánóan a szemembe.
-én pedig...- kezdtem bele, de nem engedte.

-kérlek először én- ült fel mellém- hol is kezdjem- sóhajtott majd pedig gondolkodott- ami a tanteremben történt az igazából úgy volt, hogy az igazgató fenyegetett meg és, hogy ne tegyek neked rosszat így megtettem amit kért. Eleanor pedig tényleg a feleségem volt, de mielőtt még elrabolták volna, azt hittem, hogy meghalt ínyhát több év múlva, de valahogy továbbléptem és kaptam egy állást a te iskoládba, nem gondoltam volna, hogy ez történik, csak elakartam felejteni a múltamat, de igaz az, hogy amibe beleszülettél az egy életre üldözni fog- tartott egy kis szünetet- amikor elfogadtam az állást nem gondoltam volna, hogy te leszel az aki megváltoztatja az életemet, Eleanor-nál azt hittem, hogy ő lehet majd az aki élheti velem ezt az életet, de ő olyan törékeny volt, hogy borzasztóan hamar megrémisztették így elrabolták az esküvőnk után 3 nappal. Amikor pedig elkezdtél nekem dolgozni pontosan tudtam mindenről vagyis Nate vett fel én pedig nem ellenkeztem majd úgy tettem, mint aki meglepődött volna. Aztán pedig hirtelen eltűntél több hónapra csak úgy a semmiből, mindenkit kérdeztem még a szüleidhez is elmentem és mindenki azt mondta, hogy ösztöndíj miatt mentél el, elhittem mert legalább eggyel többet tudtam rólad, de akkor is furcsálltam, hogy te ösztöndíj miatt csak nem mész el főleg úgy, hogy még rendesen örültél amikor kidobtak a suliból, Nalani szóbasem állt velem, Nate pedig azt mondta, hogy ha egyszer visszajössz mindent megtudok, majd pedig lassan 6 hónap után megláttalak a haverom esküvőjén terhesen, azt hittem sikerült túllépnem rajtad, de nem pedig próbáltam az egyéjszakás kalandoknak élni, de egyiksem volt olyan, mint te és ez borzasztóan bosszantott ígyhát feladtam, a feleségemhez nem nyúltam amit neki már első nap leszögeztem hiszen annyi év után rájöttem, mint már mondtam, hogy fiatal voltam és mint akkor mindenki kívántam a szerelmet, először nem értette de miután elmagyaráztam neki megértette és elfogadta, volt egy komoly beszélgetésünk ahol pedig rájött, hogy ő mindig is úgy látott engem  mint egy báty aki megvédi őt mindentől és mindenkitől, sajnos az utolsó nem sikerült mert ha megvédtem volna akkor nem rabolják él, de sikerült nekik amit mái napig bánok és mérhetetlenül bűntudatom van az egész miatt, te miattad is, hogy akár egy percig is azt hitted, hogy nem szeretlek vagy csak, hogy kihasználtalak- fejezte be, nem hazudok ha azt mondom, hogy nem jött ki néha egy- egy könnyem.

-sajnálom- fogtam meg az arcát- sajnálom, hogy elmentem, sajnálom, hogy nem szóltam, sajnálom, hogy nem szóltam a babáról, sajnálom, hogy amikor odamentem nem szóltam egy szót sem csak elszaladtam, mert gyáva vagyok. Azt akartam, hogy ne változtasd meg miattam az életedet, mert egy baba azért felellőséggel jár és nem akartam terhet okozni neked, hiszen volt elég gondod is enélkül beleértve a feleségedet, ígyhát megfutamodtam anélkül, hogy bármit is mondtam volna felszálltam a repülőre és elutaztam- sírtam el magam szégyellve a dolgok miatt- mondták, hogy ne tegyem, de nem hallgattam rájuk, féltem, hogy mit szólnál amikor csak úgy beállítok és mondom, hogy a gyermekedet hordozom- fejeztem be.
Nem néztem rá hanem inkább a hasamat tanulmányoztam és közben azon gondolkodtam, hogy mi lett volna ha akkor elmondom neki és nem megyek el.

-persze, hogy megváltoztattam volna az életemet, hiszen nemsokára megszületik a gyermekem, pontosabban 2 hónap múlva. Kihagytam mindent, amikor rájöttél, hogy terhes vagy, nagyobbodott a hasad, először rúgott, amikor az egészhűtőt felfaltad és mondtad, hogy menjen el Nate még a boltba mert még mindig éhes vagy- itt ledermedve néztem rá.

"Honnan tudja?"

-Mindennap beszéltem Nate-el az esküvő után és mindig elmesélte, hogy mivan veled- tájékoztatott.
-mindentértek- nevettem fel.

-mostmár mindenpercben veled akarok lenni, amikor arra leszünk figyelmesek, hogy fájásaid vannak majd pedig elindulunk a korházba és fogd a kezem amikor születik Amira- mosolyogva hallgatom.
Megállt a beszédben csak nézte a szemem majd pedig az ajkaimat, mire a sajátját megnyalta és mosolyogva így szólt...
-szeretlek, mindennél jobban szeretlek- csókolt meg.
-én is szeretlek- leheltem ajkaira majd pedig én voltam az aki kezdeményezte a csókot, mindketten belemosolyogtunk.

"Egyszerűen imádom a mosolyát, az egész férfit imádom történjen bármi."