24

126 5 0
                                    

-mi akkor itt leszállnánk-  szólalt meg Mr.Davies a sofőrnek.
-dehát nekünk még a cuccainkat haza kéne vinni- szólaltam meg most az egyszer.
-azt letudjátok rakni az irodámban... vagyis az irodájában a haveromnak- pontosította ki magát gyorsan, azt hitte nem vettük észre pedig de, nagyon is észrevettük.

"Hogy mivan?"

Próbáltuk lebeszélni a dolgokról, de nem engedte úgyhogy végül pedig már sétáltunk egy gyönyörű szép kocsi felé.
-hölgyeim- nyitotta ki nekünk a hátsó ajtót, Nalani egyből be is ült, de mielőtt én beülhettem volna megszólalt.
-Blake rosszul van ha hátul kell ülnie- igaza van, de akkor is a tanárunk kocsijába leszünk így jobb lenne ha csak meghúznám magam ott hátul a barátnőm mellett.
-igen, de sebaj kibírom- szabadkoztam, de mit mindig most is mintha meg sem hallotta volna mindkettő helyettem cselekedett.

Becsukták előttem a hátsó ajtót és a másik nyílt ki, vagyis az anyósülés.
-pattanj be- mondta a tanár úr.
Mivel tudtam, hogy már nem érdekli mit fogok mondani inkább csak csöndben beültem és végig követtem a szememmel ahogy becsukja az ajtómat, megkerüli a kocsit, kinyitja a volánnál lévő ajtót és beül.

Bekötöttük magunkat majd pedig elindultunk.
Most furán kéne érezzük magunk mert az egyik tanárunk kocsijában vagyunk és éppen vele készülünk buliba menni, de az igazat megvallva nem érzem se én se pedig Nalani.

Élvezzük ezt az egészet és főleg Nalani aki minden pillanatot megragad, hogy összehozzon Mr.Davies-el.

Bizalmatlan páros (befejezett)Kde žijí příběhy. Začni objevovat