Bizalmatlan páros (befejezett)

71

Ma lesz az esküvő és azt sem tudom már hol a fejem, amióta itthon vagyok mindenmásodik nap találkozom Nalaniékkal, hogy segítsek nekik a szervezésbe, de közbe otthon is kell lennem, mert a szüleim azt mondták, hogy nagyon elhanyagolom őket és ilyet nem tehetek velük, egy csomószor fáradt is vagyok mostanában mégjobban így néha este fent vagyok, nappal pedig alszom.
Nagyon sokat eszem és már úgyérzem, hogy lassan gurulni fogok.

"Na de térjünk vissza a mai napra hiszen ma esküdik meg Nate és Nalani!"

Éppen itthon vagyok és a hajamat igazítom amikor is csöngetnek.

"Itt az idő"

Kinyitottam majd Nate állt előttem.
-jólnézel ki- ölelt meg majd simogatta meg a pocakom.

"Komolyan mondom amióta terhes vagyok azóta sokkal többen beszélgetnek hasammal, mint velem"

-köszönöm, te sem vagy rossz, bár úgy látom a hajad még mindig nem tudod megcsinálni- nevettem amikor is látom szanaszttálló haját.
-ez nem az én hibám hanem a barátnődé, mindig összekócolja- kezdte el mesélni.
-jó oké elég, nem akarok róla tudni- csitítottam el- anya majd akkor ott találkozunk- intettem nekik majd pedig beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk a házukhoz.

—————————————————————————————————————————————

-kérlek szépen Nalani nyugodj meg- mondtam neki.
-hogy nyugodnék meg? Egy óra és kezdünk, mivan ha bepánikozok és azt mondom az igen helyett, hogy nem? Vagy ha Nate mondja azt?- sírta el magát.
-hát én ezt nem hiszem el, a francnak szenvedtem a sminkeddel több órát amikor meg csak így lesírod- akadtam ki- tudod mit? Inkább megyek és iszok valamit mert én ezt már nem bírom, mán a lányom is ideges te miattad- mondtam majd kimentem.

"Erről a hangulatingadozásról beszéltem"

A lépcsőn lemenve egyből az italos pultot vettem célba.
Elővettem egy poharat és töltöttem bele egy kis almalevet amit szépen el is kezdtem kortyolgatni.

-Blake?- szólított meg valaki.
Megfordultam a tengelyem körül majd szembe találta magam vele.
-Christian?- akadtam meg.

"Mert van ő itt? És Nalani mert nem szólt?"

-nem is tudtam, hogy te itt leszel- jött oda hozzám és megölelt.
Amint megölelt a kislány elkezdett rugdosni.

"Érzi az apukáját vagy már csak beképzelem?"

-öhmm ugyanezt mondhatnám én is- toltam el magamtól.
-Nate barátom hívott meg a feleségemmel együtt, de ő sajnos nem tudod jönni mert beteg lett így azt mondta, hogy nyugodtan jöjjek nélküle ne hagyjam ki, ígyhát most itt vagyok- kezdte el mesélni, hogy hogyan is került ide- na és te?- nézett mályen a szemembe.
-Nalani hívott fel, szerette volna, hogy itt legyek és ki nem hagytam volna a barátnőm esküvőjét- mosolyogtam rá- tehááát... feleséged van?- kérdeztem rám lényegre.

-hát tudod ez úgy volt, hogy...
-Blake drágám- vágtak közbe Nalani szülei.
-sziasztok, de rég találkoztunk- öleltük meg egymást.
-hát drágám nagyon jól áll neked a kismama szerep- mondta Nalani anyukája miközben a hasamat simogatta.

-na és kisvasgyúró vagy kishercegnő?- kérdezett rá Nalani édesapja.
-alap, hogy kishercegnő- nevettem fel.
-hát gratulálunk kicsim- pusziltak meg majd elmentek.

Christian csak dermedten figyelte a pocakomat.
-Christian- szólítgattam- valami baj van?- kérdeztem.
-te terhes vagy?- nem is tőlem kérdezte inkább olyan volt mintha saját magának akarta beadagolni a hallottakat.

-Christian haver hát itt vagy mindenhol kerestünk már- jött oda a megmentőm Nate és Jack.
-hogy mi?- nézett homályosan végre el a hasamról a barátaira.
-mindenrendben?- néztek rá.

Én inkább otthagytam őket had beszéljék ki magukat, nem akartam belőle amúgy sem hallani semmit.

Rohantam fel Nalanihoz sírva.

-mért kellett őt meghívni?- kiabáltam.
-ugye nem?- rémült meg.
-de az előbb találkoztam vele, beszélgettem vele majd a szüleid oda jöttek, hogy gratuláljanak nekem és ő meg végighallgatta és azután meg faggatni kezdett a babáról, képzeld el amikor megölelt a baba elkezdett rúgni erősen és gyorsan, lehet megérezte azt, hogy ő az apukája?- fakadtam sírva.

"Ez nem lehet igaz."