Bizalmatlan páros (befejezett)

54

Kisétáltunk mind a ketten, ő leült a székébe, én pedig mellé álltam és vártam a kérdéseket.

-mi az impulzus?- tette fel első kérdését.
-Cselekvésre késztető erő; egy tett, változás megtételére rávevő hirtelen hatás, külső vagy belső késztetés, vágy. - mondtam el amire emlékeztem.

-nagysága?- nézett rám.
-arányos a tömeggel és a sebességgel- feleltem.
-mértékegysége?- kérdezte.
-öhmm...nem tudom- akadtam meg.

-mit tudsz még róla?- semleges tekintet, mély hang.

"Most mert csinálja ezt?"

Christian összehúzott szemekkel méregetett fel-le majd szemetforgatott, megmasszírozta az orrnyergét és leintett, hogy üljek le a helyemre.
Helyet foglaltam majd pedig megint letettem a fejemet a padra, próbáltam nem elaludni.

-Blake!- szólítgattak.
-hmm?- nyitogattam a szememet.
-csak nem unalmasak az óráim?- döntötte oldalra a fejét, mosolyogva.

-öhmm... tehát elaludtam- emeltem fel a fejemet majd elnevettem magamat.
Lekönyökölt a padomra majd mélyen elkeltett nézni, a szám a szemem között cikázott.
-olyan szépek az ajkaid- mondta kábultan.

-köszönöm?!- húztam fel a szemöldököm.
-ha most nem az iskolába lennénk olyat csinálnék veled, hogy azt el sem tudod képzelni- simította meg az arcomat.
-senki nem látná, azt csinálunk amit akarunk- kacsintottam.

-tehát bármit csinálhatok veled, nincsen semmi beleszólásod, babám- csókolt meg.

Megkerülte a padomat és a derekamnál fogva felrakott az említett tárgyra.
-annyira kívánlak- sóhajtott.
-tudom- csókoltam meg.
-add nekem magad- mondta.
-nem- kezdtem el szívni a nyakát.

-kikészítesz.
-tudom én azt jól- nevettem fel majd eltoltam magamtól, leszálltam a padrol, kábultan nézett, hogy mit is csinálok.
Összepakoltam a cuccaimat és elkezdtem menni az ajtó felé.

-várj- fogta meg a karomat.
Hátranéztem.

-menjünk hozzám- fogta meg a derekamat szorosan.
-nem tehetem- mondtam.
-mért nem?- lehelte ajkaimra.
-mert nem szabad- távolodtam el tőle.

-miért távolodsz el ennyire tőlem?- fakadt ki.
-mindenkinek így lesz a legjobb- mondtam majd pedig megcsókoltam.
-nem azt mondtad, hogy nem szabad?- nézett kérdőn rám.

-dehogynem, ugylátszik nem ismersz jól- sóhajtottam fel- a szabályok nem érdekelnek engem- kacsintottam.
-Blake Valentina Gelbero annyira szeretlek- simogatta az arcom.
-Christian Davies tanárúr én is- mondtam.
-akkor gyere hozzám fel- kérte.

"Most mi legyen?"

-rendben- egy kis csönd után kimondtam.