Bizalmatlan páros (befejezett)

60

Nem értettem miről is beszél így megnéztem én is.
A jobb lábamból folyt a vér, kiállt belőle egy váza kisdarab.

"Fel sem tűnt."

-ülj le ide- ültetett le a kanapéra.

Amint leültem felemeltem a lábam, de mielőtt még bármi mást is csinálhattam volna Christian elém térdelt és letépte a nadrágom végét így a sebet láthattuk.
-szólj ha fáj- nézett a szemembe.
Bólintottam.

Az egyik kezével a lábamat tartotta a másikkal pedig a kisporcelánt ami kiállt a lábamból.
-egy, két, há- számolt vissza és én pedig megszorítottam a vállát mert borzasztóan fájt.

-sssz- adtam a fájdalomnak hangot- a francnak van neked ilyen fájdalmas vázád- szitkozódtam.
-kellett neked eltörni- csatlakozott, de még ugyan olyan pózban vagyunk tehát ő a lábamat tarja én pedig a vállát fogom.
-kellett neked engedned, hogy hozzám érjen az a mocsok- mondtam.

-hozzád ért?- akadt meg.
-csak a kezemet fogta meg- legyintettem- nem olyan komoly.

"De nagyon is komoly..."

-de nagyon is komoly!- jelentette ki.
-mert nem foglalkozik inkább a barátnőjével? Egy alkalmazottal nem kell törődni- löktem el magamtól.
-te rosszabb vagy, mint a dédnagyanyám- fogta az orrnyergét.

-tehát még öreg is vagyok, köszönöm szépen Mr.Davies- tettem csípőre a kezemet- ha nem bánja főnök én vissza megyek dolgozni- intettem majd megint meghajoltam és távozni készültem.

"O ugye még ti sem gondoltátok, hogy Christian Davies csak úgy elenged?"

-születésnapom van- jelentette ki.
Megálltam és megfordultam.

-és?- kérdőn néztem rá.
-és enyém a bár- jött lassan hozzám.
-tehát?- mert nem tudja kimondani mit akar?

-tehát azt csinál amit én mondok- jelentette ki amikor elém állt.
-mit óhajt?- kérdeztem szarkasztikusan.

-önt- Nyögte ki mélyhangon.
-oké- ültem le nyugodtan a kanapéra- tehát itt vagyok- csaptam a combomra.

Kérdőn nézett rám, nem érti mivan velem és nem tudja mire is gondolok.

"Ne is akard tudni!"

Leguggolt megint elém és csak nézett.

-igen?- néztem kérdőn.
-mert csinálod ezt?- mint egy kiskutya úgy nézett rám.

-mégis mit uram?
-mert kínzol?- tette fel az újabb kérdést.
-mert kínoznám?- nevettem fel.

-Blake- mondta ki jó ideje most először a nevemet.
-Mr.Davies- mondtam.
-a picsába már a magázódással, baszki nem vagy végre a tanítványom erre meg a főnököd lettem, kicseszett életem van az is biztos- lett ideges.

"Na erre nem számítottam, most mit csináljak? Blake maradj nyugodt!
De annyira hiányzik!
Baszki játszott veled!"

-mit akar?- semleges próbáltam lenni, de belül égtem a vágytól, hogy pár centiméter választ el minket.
-először is, hagyd abba a magázást- jelentette ki- másodszor pedig, jól tudod mit akarok, hiszen te is ugyan azt akarod- lehelte ajkaimra.