Tiltott Gyümölcs

1.

A nevem Mia Flores. Három hónapja végeztem a gimivel. Legszebb éveim voltak. Sajnos egyetemre nem vettek fel, ezért halasztok egy évet. Hátha majd jövőre felvesznek... Anyukámnak van egy cukrászdája, úgyhogy már két hónapja itt segítek be. Imádok itt dolgozni, de kezdem unni, hogy őszinte legyek. A nővérem, Camila, New Yorkban él már és ott jóga órákat tart. Igazából tőlem messze áll az ilyen, de arra gondoltam, hogy odaköltözök egy kis időre hozzá és szerencsét próbálok. Kiszakadok San Franciscóból. Ez az ötletem konkrétan két napja pattant ki a fejemből. Most meg már utazok is. El sem hiszem. New Yorkban még ez előtt sosem voltam, habár Camila rengeteget mesélt. Olyan emberekkel találkozott már a jóga által, mint Sarah Jessica Parker vagy Reese Witherspoon. Elképesztő!
Visszatérve az utazáshoz már reggel hétkor egy bőrönddel a reptéren voltam. Anya természetesen ma is dolgozik, mivel szombaton is nyitva vagyunk. Így apa hozott ki engem.
- Nagyon vigyázz magadra! Idegenekkel ne állj szóba! Hívj, ha már New Yorkban vagy! - mondja apa búcsúzás közben.
- Apa nyugi! Minden rendben lesz - mondom neki és adok egy nagy ölelést.
- Tudom Kislányom. Jó utat!
- Köszönöm! - mosolygok rá, majd ő visszaül a kocsiba én pedig elindulok a bejárat felé.
Olyan korán van, de itt hatalmas a nyüzsgés. Mivel öt és fél órás útnak nézek elébe benézek egy helyre, ahol valami reggelit ehetek. A repülő úgyis csak két óra múlva indul.
Vettem magamnak két nagy szendvicset, illetve narancslevet is. Miközben nagyban majszolok a telefonom megcsörren. Camila az.
- Szia Mia! Figyelj közbe jött egy jóga óra és nem fogok tudni kimenni eléd a reptérre.
- Micsoda? - kérdem ijedten.
- Ne aggódj! Egy jó barátom el fog hozni majd. Betty a neve. Aranyos lány.
- Azt se tudom, hogy hogyan néz ki Camila. Ne szórakozz velem!
- Észre fogod venni - neveti el magát - Most mennem kell, majd találkozunk a lakásomban - és rám nyomja a telefont.
Hát ez szuper! - gondolom magamban.

A becsekkolásnál minden rendben volt szerencsére. A gépen elfoglaltam a helyemet is. Azt gondoltam, hogy ez az egyedül fogok ülni, de végül beült mellém egy bácsi. Amivel nem is lett volna úgy bajom, ha nem dumált volna hozzám két órán át. Szerencsére elaludt. Így én is tudtam pihenni a maradék három órában, ami hamar elröppent és már szálltunk is le a géppel New Yorkban. Na itt kétszer annyi ember volt, mint otthon. Mindenki ment jobbra balra. Miután felvettem a csomagomat én is elindultam a kijárat felé. Camila nem kamuzott. Tényleg egyből észre vettem a barátnőjét, Bettyt. Nem volt nehéz. Egy nagy rózsaszín karton lapon ékeskedett a nevem. Betty pedig szőkés barnás göndör hajjal és egy rózsaszín ruhában, magassarkúban várt engem. Tisztára, mint a Doktor Szösziben.
Mosolygósan sétálok felé. Mellette egy kis szürke egérnek tűnhetek a melegítő szettemben.
- Isten hozott Mia! - üvölti és közben szorosan megölel - Én Betty vagyok - majd ad két puszit is.
- Köszönöm! - mosolygok rá, bár a döbbenet így is leolvasható az arcomról szerintem.
- Milyen volt az utad? - kérdi miközben már az autója felé vesszük az irányt.
- Egész jó - válaszolok röviden.
- Nem vagy éhes? - mosolyog rám és közben megállunk egy rózsaszín BMW mellett. Ki gondolta volna, hogy még ez is rózsaszín.
- Kicsit már igen - válaszolom.
- Szuper! Mit szólnál, ha leraknánk a cuccaidat Camilánál, aztán elmennénk ebédelni?
- Jól hangzik.

Az úton felhívtam apámat. Camilát is. Elmeséltem, hogy minden rendben. Camila pedig, majd az ebédhez csatlakozik hozzánk.
Amikor Camilához értünk egy hatalmas lakás fogadott. Betty megmutatta a szobámat. Gyönyörű kilátás van ebből a helyiségből. Az egész lakás nagyon letisztult ez alól ez a szoba sem kivétel.
- Mit vegyek fel? - nézek Bettyre miközben a bőröndömet is becincáltam a szobába.
- Ne melegítőt, ha lehet! - neveti el magát.
- Rendben - húzom fél mosolyra a számat.
Betty kiment a nappaliba, amíg én átöltöztem. Mivel elég meleg van egy virágos szoknyát és egy sima fehér felsőt vettem fel. Megfésülködtem, igazítottam egy kicsit a sminkemen és már kész is voltam.
- Nos szereted a sushit? - kérdi már az autóban.
- Igen nagyon! - felcsillan a szemem.
- Szuper! Akkor mutatok egy jó kis helyet neked - mosolyog rám. A Sushi Nakazawa étterembe mentünk. Elfoglaltuk a helyünket és kikértük az ételt is, habár Camila még sehol.
- És mit fogsz csinálni majd itt? - kérdi Betty.
- Camila azt mondta, hogy szerzett nekem egy munkát. De ez csak ideiglenes. Tudod, amíg nem találok valami normálisat.
- Milyen munka volna az?
- Egy kislányra kéne vigyáznom. Holnap, ha minden igaz megyek is hozzájuk, hogy bemutatkozhassak.
- Ez nagyon jó kezdésnek. Kapcsolatokat is kialakíthatsz így, ami jól jöhet később - mondja bíztatóan - Amikor én eljöttem otthonról ugyanannyi idős voltam, mint te. Én asszisztensként kezdtem egy ügyvédi irodánál. Ott találkoztam életem szerelmével is ám - meséli fülig érő szájjal - Na mindegy a lényeg, hogy azóta meg lett egy saját ruha márkám. Tudod, mindenki lentről kezdi. Neked van párod amúgy?
- Nincsen - rázom meg a fejemet.
- Kár, pedig gyönyörű lány vagy - mosolyog rám.
- Köszönöm! - mosolygok vissza. És szerencsére pont betoppant a nővérem.