Tiltott Gyümölcs

3.

Ez a nap hamar eltelt. Már délután fél négy van, de Lily sehol. Hannah pedig egyedül játszik kint épp a babáival. Peter pedig épp gyümölcsöket vág a kislányának. A mai nap láttam, hogy hogyan viselkedik Hannahval és egyszerűen elvarázsolt. Hihetetlen jó apuka. Miközben ezen gondolkoztam épp Peter hangja rázott ki gondolataimból.
- Nagyon örülök, hogy ilyen jól el vagytok a Pindurral - igen, az apukája mindig így becézi.
- Nagyon szeretem a gyerekeket, úgyhogy sejtettem, hogy ilyen téren nem lesz gond - mosolyogtam rá vissza.
- Te is szeretnél majd? - kérdezi.
- Egyszer majd, de ahhoz kell egy olyan férfi is -  erre mindketten elnevettük magunkat.
- Ebben igazad van, de még fiatal vagy. Előtted az élet - kacsint rám.
- Bizony.
- Lassan itthon lesz Lily is szerintem. Elvigyünk haza amúgy? - ajánlja fel Peter.
- A testvérem jön majd értem elméletileg, csak még elfelejtettem írni neki, de azért köszönöm szépen - válaszolom.
- Jaj, ne viccelj! Eldobunk szívesen - mosolyog rám - Hannah úgyis szeret kocsikázni.
- Biztos? - kérdezek vissza.
- Persze, csak ezt odaadom a Pindurnak.
- Rendben. Nagyon köszönöm! - mosolygok vissza rá.

Hannah természetesen egyből beleegyezett abba, hogy haza vigyenek engem. Peter hagyott egy kis üzenetet Lilynek, ha esetleg közben haza érne és után el is indultunk az autóhoz.
Az úton végig régi dalokat hallgattunk és énekeltünk. Nagyon jó hangulatot csaptunk a kocsiban. Hannah folyton az apját parodizálta ki és azon nevettünk rengeteget Peterrel. Hatalmas forma lesz ebből a kiscsajból. Imádnivaló.
Gyorsan eltelt az út és már itt is vagyunk az elköszönésnél.
- Holnap reggel akkor várunk - mosolyog rám Peter.
- Igeen Mia! - üvölti a Hannah a hátsó ülésről boldogan.
- Rendben - mosolygok vissza rájuk - Köszönöm a fuvart mégegyszer!
- Semmiség - kacsint rám, majd én hátra fordulok.
- Szia Hannah! Holnap reggel majd találkozunk - mosolygok rá.
- Szia Miaaa! - köszön el.
- Sziasztok! - mondom végül és kiszállok az autóból.

Az utam egyenesen a lakáshoz vezetett. A mosolyt le se lehetett törölni az arcomról. Nagyon jó volt ez a nap. És Peter, na igen... Nem rossz pali, azt kell, hogy mondjam, de tudom, felesége van. De attól még nagyon top...

Benyitok a lakásba és Camilával találom szembe magamat, ahogy a kanapén egy dobozból fagyit majszol.
- Szia! - köszönök neki, de ő csak nézi tovább a filmjét. Leülök mellé a kanapéra és látom, hogy éppen sír - Jesszus! Mi történt? - nézek rá. Lassan rám néz és csak rázza a fejét.
- Én nem meséltem, de volt egy srác...
- Igeen?
- Kavartunk, már két hónapja. Egy kávézóban találkoztunk, ahol véletlen leborított kávéval és elkérte az instámat. Elkezdtünk beszélgetni, aztán találkozgatni. Erre most kirakott egy képet a storyába egy csajjal. És odaírja, hogy : „ Szerelmem". Most szerinted?? - meséli bőgve.
- Ó, basszus! Nem érdemli meg, hogy itt sírj miatta! Ha nem látja, hogy milyen értékes csaj vagy, akkor az az ő baja - mondom neki és átölelem.

Az este további része így telt. Mesélt nekem erről a srácról még, akik hatalmas nagy gyökér. Csokit csokis fagyival ettünk és közben megnéztünk egy pár sírós romantikus filmet. Aztán készítettem Camilának egy jó kis habfürdőt, majd elmentünk aludni.

Korán reggel, már hat órakor Camilára kelek. Valamit nagyon turmixol. Megforgatom a szemeimet, felveszek egy köntöst és kibattyogok a konyhába. Mutogatok, hogy elég hangos, de nem jutott el egyből az agyáig szegénynek.
- Jó reggelt! Kérsz? - mosolyog rám, mintha tegnap mi sem történt volna.
- Jól vagy? - kérdezem.
- Igazából nem igazán. Hajnali négy óta fent vagyok. Jógáztam egyet aztán bőgtem, majd kijöttem turmixot csinálni.
- Jaj, te! - rázom meg a fejemet - Adj egyet.
- Tessék! - nyújtja át a poharat, amibe kitöltötte azt a sárga löttyöt - Nem is mondtam, de béreltem neked ki egy autót, hogy ne kelljen a tömegközlekedéssel szívóznod.
- Tényleg? - csillan fel a szemem.
- Aha, tessék a kocsi kulcs - átcsúsztatja azt is a konyhapulton.
- Isten vagy! - mondom boldogan és megölelgetem.
- Milyen volt a tegnapi napod amúgy?
- Jó - mosolygok rá.
- Mi ez a mosoly Mia? - gúvad ki a szeme.
- Milyen mosoly? - forgatom meg a szemeimet.
- Ugye nem Lily férje miatt mosolyogtál úgy?
- Neem! - tagadom le egyből.
- Aha aha. Nem hiszek neked - neveti el magát - Mia, házas ember és harminc éves.
- Tudom, de attól még amúgy nem rossz pali nem?
- Ez tény, de nehogy rámenj!! - parancsol rám.
- Isten őrizz!
- Ő hozott tegnap haza is? - kérdi.
- Hannahval együtt, de igen.
- Elmentem volna érted ám - forgatja meg a szemeit.
- Én is mondtam neki, de nem hagyta.
- Ezek a palik...

Ezután a fantasztikus beszélgetés után elmentem összeszedni magamat. Hajamat felkötöttem egy copfba, pici sminket feldobtam. Felvettem egy fehér sima pólót, egy farmert, a szokásos cipőmet és egy farmer dzsekit is. Habár kint napközben elég meleg lesz, akár huszonnyolc fok is lehet, de most reggel még csak tizennyolc van és a szél is fúj. Benyomtam Spotyn a lejátszási listámat és el is indultam Hannahhoz. Mikor odaértem Lily újból az ajtóban várt, de nem volt túl mosolygós, nem úgy mint tegnap.
- Jó reggelt! - köszönök neki.
- Késésben vagyok - forgatja meg szemeit - Hannah reggelizik. Én késő este érek csak haza, de Peter már délután itthon lesz. Szia! - hadarja ezt el gyorsan és közben a kocsihoz siet.
- Szia! - integetek neki az ajtóból.
Huh jó kezdés volt... Na mindegy. Gondolom magamban.