Tiltott Gyümölcs

2.

A tegnapi napom igazából pakolással ment el az ebéd után. Camila estére rendelt pizzát. Benyomtuk a Netflixet, amin a Te című sorozatot néztük. A nővérem nagy kedvence. Én igazából két rész után ki is dőltem és reggel nyolckor a telefonom ébresztőjére keltem. Egyből ki is nyomtam, majd rájöttem, hogy össze kéne szednem magamat. Ez a korán kelés sosem ment nekem túl jól. Ritka az amikor én csak úgy kipattanok az ágyból kora reggel. Most sem telt másképp először a telefonomat kezdtem el nyomkodni, hátha fel tudok kelni. Aki keresett annak visszaírtam, majd egy jó fél óra után kikászálódtam az ágyból. Ha jól hallom Camila már fent van. Kilépek a szobámból és a fülem nem csalt.
- Jó reggelt álomszuszék! Kérsz kávét, csak mert nem nézel ki túl jól - neveti el magát a tesóm.
- Nagyon poénos vagy ma reggel - mondom szarkasztikusan - A kávé amúgy jöhet.
- Máris csinálom. Ne szokj hozzá! - forgatja meg közben szemeit a nővérem. Én pedig helyet foglalok az asztalnál, ahol már az rántotta tálalva van - Elviszlek majd akkor Lilyhez, de nem itt van a szomszédban, úgyhogy lehet bérelned kéne egy autót, mert a tömegközlekedéssel elég gázos az odajutás.
- Ilyen messze laknak?
- Autóval nem - mosolyog rám és elém rakja a kávét.
- Mivel egyelőre csóró vagyok marad a tömegközlekedés - erre elnevettük mind a ketten magunkat.

Szépen megreggeliztünk, aztán én visszamentem a szobámba. Valamit fel is kéne venni. Egy kicsit bővebb farmert és egy fekete ujjatlan bodyt választottam, meg persze a Nike cipőm. A hajamat egyenesen és kiengedve hagyom. Sok sminket se teszek fel csak egy kis korrektor, a szemöldökömet megigazítom és egy szolid matt rúzs. Azt hiszem készen állok. Camilával kocsiba is pattantunk. Egy húsz perces út volt csak, de már a külvárosban vagyunk. Gyönyörű, luxus házak vannak itt. Ide-oda kapom a fejemet, mint egy gyerek a játékboltban. Leparkolunk egy hatalmas ház előtt, inkább villa, mint csak egy ház. Egy szőke hajú, harmincas nő integetve vár már minket a bejáratnál. Mindketten kiszállunk a kocsiból.
- Sziasztok! - óriási mosollyal köszön nekünk.
- Szia Lily! Ő itt a húgom - fordul felém.
- Mia Flores - rázok kezet a nővel.
- Lily Kensington. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Sokat hallottam már rólad - mondja kedvesen.
- Nos akkor én mennék is a dolgomra. Mia hívj, majd fel, ha végeztél, aztán érted jövök.
- Rendben - válaszolok Camilának.
- Fáradj beljebb! - mosolyog rám Lily, miután a nővérem már a kocsi felé indult. Beléptem ebbe a gyönyörű házba és az állam leesett. Egy hatalmas nappali, tipikus amerikai konyhával. De ez a kilátás egyszerűen elképesztő! Teli üveg az egész fal, ami velem szemben van és a túl oldalon egy hatalmas terasz, medencével, sütögetős résszel és egy komplett kis játszótér is van a kicsinek trambulinnal. Gyönyörű ez az udvar - A cipődet nem kell levenned. Hannah a kislányom most épp kint játszik az apukájával, Peterrel. Nagyjából mindig előre tudjuk, hogy mikor van rád szükségünk. Hétköznap én reggel nyolctól munkában vagyok. Sosem tudom, hogy pontosan meddig, ilyen ez az ügyvéd élet. A párom, Peter, pedig úgyszintén reggel nyolctól munkában, de ő mindig hazaér általában olyan kettő fele - Lily nem kertel, egyből belevág a dolgok közepébe.
- Rendben. Tehát, akkor már reggel itt kell lennem mindig, igaz? - kérdezek vissza.
- Pontosan. Hannah magán tanuló. Mindennapra meg van, hogy milyen tanár és hogy mikor jön hozzá, de ezt itt láthatod majd a hűtőn - rámutat egy nagy táblázatra- Majd csak csütörtöktől lesz ilyen ám ez a rendszer.
- Értem.
- Lesznek hétvégék, amikor hivatalosak vagyunk ide-oda. Olyankor is vigyáznod kell Hannahra, de ezt majd mindig előre elmondjuk.
- Rendben - helyeselek folyamat.
- Na, de behívom Petert és Hannaht - mondja nagy mosollyal. Erre előveszi a telefonját és felhívja a pasiját. Elképesztő! Nem, hogy kiszólna nekik. Sebaj, hiszen már jönnek is. A kislány beszalad és egyből a kezét nyújtja. Jól nevelt. Tisza anyja arcra, csak neki barna hosszú haja van és barna óriási boci szemei.
- Hannah Jameson.
- Mia Flores - rázok kezet vele.
- Én Peter Jameson vagyok - nyújtja a kezét a férfi is. Meg van kitől örökölte azokat a szemeket és hajszínt a kislány. És az a tekintet, ahogy rám nézett. Szinte a lelkemig hatolt. Mielőtt kellemetlen szitu lenne ebből a helyzetből, gyorsan megszólalok.
- Mia Flores - mosolygok Peterre.
- Nekem mennem kell - jelenti be Lily, amire meglepődött fejet vágok - Nyugi! Peter mindent megmutat, hogy mi hol van - az előbb említett személynek ad egy puszit az arcára és már távozik is.
- Apa! Kimegyünk játszani még? - kérdi a kislány.
- Mit szólnál, ha Miának megmutatnánk először a házat és a szobádat?
- Jó! - mondja boldogan, majd megfogja a kezemet Hannah és az emelet felé kezd húzni.