Soha el nem jövő románc | Bangchan FF.

5. rész

Hyejin pov.:

Bevittük az ebédet és Chan elküldött kezet mosni... Ő pedig megterített. Amint beléptem a fiú elmosolyodott. Leültem és amint az étel finom illata az orromba kúszott elkapott a hányinger. Egyáltalán nem voltam éhes. Hogy Bangchan ne kérdezősködjön elkezdtem csipegetni... De minden falat után a helyzet csak rosszabb lett.

- Hyejin? - nézett rám Chan teli szájjal - Nem ízlik? Vagy mi a baj?

- De! Finom... - ittam bele a poharamba.

- Akkor miért nem eszel? - kérdezte aggodalmasan - Csak azért mert már percek óta csak ide-oda piszkálgatod a kaját.

- Nem vagyok éhes... - tettem kezeimet ölembe s lesütöttem szemeimet.

- Reggelire sem ettél sokat... - fejezte be az ebédet - De nem erőltetem... - eresztett el egy lágy mosolyt - Menjünk filmezni?

- De még nem fejezted be az ebédet - néztem tányérjára.

- Nem vagyok éhes - kacsintott majd elindult - Jössz?

- Megyek! - mentem utána.

Igazából a sorozat nagyon jó volt. De jelen pillanatban folyton azon járt az agyam hogy mit akar tőlem Bangchan. Egy egyéjszakás kalandot? Azért nem szoktak ennyire "küzdeni". Ötletem sincs... Azt akarom hogy elmenjen és egyedül lehessek... De mégis jól esik hogy itt van... Velem.

Bangchan pov.:

A TV nézésből Hyejin szakított ki. Fejét vállamon pihentette. Igazán meglepődtem... Telefonomat elővettem és lecsekkoltam mi is a helyzet... Elaludt miközben néztük a sorozatot. Olyan édes volt... Nem bírtam megállni. Lefotóztam majd óvatosan a távirányító után nyúlva kikapcsoltam a televíziót. Finoman elfektettem a kanapén és betakartam. Jobban elnézve az időt... Haza kéne mennem... Holnap már dolgozni megyek.
Nem akarom itt hagyni... A végén még olyat tesz... Kinézem belőle. Nem akarom elveszíteni...

Mocorogni kezdett. Hirtelen fel ugrottam a kanapé mellől azt gondolva hogy talán megérezte hogy figyelem. Nehogy felkeljen... Kimentem a nappaliból és egy tollat és papírt keresve írtam neki egy kis üzenetet. Majd miután elkészültem, aznap utoljára szemügyre vettem Hyejint ki még mindig az igazak álmát aludta. A " könnyes búcsú" végeztével elhagytam a lakást.

Hyejin pov.:

Ijedten riadtam fel. Ismét egy rémálom. Otthon voltam... A kanapémon... Már besötétedett. Fel keltem és fel kapcsoltam a villanyt. A TV előtti dohányzó asztalon egy fehér lap volt félbe hajtva. Odamentem, kinyitottam és akaratlanul is elszomorodtam...

"
Szia Hyejin!
Haza kellett mennem, de nem volt szívem felkelteni Téged... Holnap dolgozom, de munka után beugrom hozzád... Feltéve ha nem baj. Ne felejts el enni! Ha bármi van tudod a számom!!! ; )

Chanie "

Ismét egyedül vagyok... Amihez az elmúlt fél év alatt hozzá szoktam... De most ez a két nap... Mintha felébresztett volna bennem valamit... Valamit, amit régen... Nagyon régen éreztem.

Kómásan bolyongtam a csendes, magányos lakásban "helyemet keresve"... Majd végül hatalmas francia ágyamban meg is találtam azt. Eldőltem és semmi fürdés meg semmi hasonló nélkül ismét álomba merültem.

*másnap reggel*

Az ébresztő hangjára keltem. Morogva keltem ki az ágyból majd indultam el a konyhába hogy igyak egy kávét. Talán az felébreszt. A gép előtt álltam és vártam hogy megtöltse a bögrét a kesernyés lötty. Elővettem a telefonom és a bögrével a kezembe leültem az asztalhoz. Felnyitottam a mobilom és megnéztem a mai teendőimet.