Soha el nem jövő románc | Bangchan FF.

Epilógus

Írói szemszög:

Sötétség és világosság... Élet és halál. Nincs köztük sok különbség... Vagyis Bangchan így gondolta. A fiú teljesen össze volt törve... Ha úgy vesszük akkor szó szerint is... Hyejin halálának napján verekedésbe keveredett a lány gyilkosával... Azaz YoungNammal, aki ki lökte a lányt a hatalmas kamion elé.

Igaz a férfit lecsukták gyilkosság miatt... Ez nem pótolta Hyejin egészségét és Bangchan energiáját, aki minden napját és minden éjjelét a kórházban töltötte... De nem maga miatt. Hiszen Ő megúszta egy törött ujjal... A szerelme miatt volt bent, aki jelenleg az életéért küzdött.

Rengeteg műtétet és két újra élesztést tudhat a háta mögött. Igazán kitartó.

Úgy, mint Chan, aki még most is ott ült Kedvese mellett, és mint minden nap ma is vitt virágot hogy miközben keres neki helyet meséljen napjáról és hogy mennyire szereti őt.

Azonban ma három barátja is elkísérte. Név szerint Felix, Hyunjin és Han. Együtt beszélgettek és támogatták Chant és Hyejint.

Épp ebédeltek, mikor Hyejin orvosa váratlanul bettopant. Arca szomorú és gondterhelt volt. Christopher azonnal feláll és figyelt az orvosra.

- Sajnálom, de rossz híreim vannak... - mondta a doktor, Chris csak bólintott jelezve hogy folytassa - Úgy tűnt, hogy az utóbbi műtét sikeres volt... Azonban vérrög keletkezett... Ezáltal a hozzátartozójuk agyhalott... - Felelte szomorúan az orvos - Részvétem - tette kezét Bangchan vállára.

Channal forogni kezdett a szoba és érezte hogy le kell ülnie. Szerencsére barátai ott voltak és segítettek neki.

- De hát lélegzik - szólalt meg pár másodperc múlva Christopher - Akkor nem lehet halott...

- Csakis a gépek tartják életben. Ha úgy dönt hogy le kapcsoljuk... Akkor magától nem lesz képes a lélegzésre... - felelt az orvos és próbált minél segítőkészebb lenni.

- De van még rá esély hogy magához tér... Ugye? - kérdezte Chan könnyekkel teli szemekkel.

- Annak az esélye rettentően kevés... 2% - mondta az orvos a fejét lehajtva.

Chan barátaira nézett, kik ugyan olyan sokkoltak, szomorúak és tanácstalanok voltak, mint maga Chris.

- Nos... Hogy dönt? - kérdezte az orvos.

A kilátástalan helyzet megkövetelte a leglogikusabb döntést... Ami jelen esetben a legfájdalmasabb döntés volt.

- Kapcsoljuk le... - mondta Chan akadozva.

- Újra meg kell kérdeznem... Biztos benne? - kérdezett vissza a doktor.

- Biztos - gördült le az első könnycsepp Christopher arcán.

Az orvos Hyejin ágya mellé lépett. Chan és a többi fiú is így tett.

- Hyejin - fogta meg a lány kezét Chris - Nem lesz semmi baj... - mondta miközben könnyei megállíthatatlanul folytak végig arcán - Már minden rendben lesz... Többé már nem fáj - beszélt hozzá már amennyire tudott és végig nézte ahogy az orvos levette a lányt a lélegeztető gépről - Ne feledd hogy szeretlek! Mindennél jobban... Egyszer újra találkozunk - suttogta.

A gép mely a lány életjeleit mutatta hangosan sípolt és már csak egy egynes vonal volt rajta látható.

Bangchan zokogva borult a lány mellkasára miközben megnyugtató szavakat suttogott... Már csak magának és a szobában lévő embereknek.

Felix Hyunjin vállán sírt... Míg Han Chan hátát simogatta...

Chan végtelenül szomorú volt... Hisz élete szerelmét vesztette el aznap. Sajnos e románc örök álomra lett kényszerítve és ez ellen már nem lehetett semmit se tenni.

Vége~