Soha el nem jövő románc | Bangchan FF.

3. rész

Chan gyorsan húzta a lóbőrt... De én sem tétlenkedtem. Miután a teát elkészítettem magamnak, vettem egy gyors zuhanyt és én is le feküdtem aludni.

*másnap reggel*

Kómásan tértem magamhoz... De nem az ágyamban.

- Jó regg--... Öhm Hyejin? - jött be Bangchan - Nem tudom te hogy szoktál aludni... De nem hiszem hogy a padló a legjobb választás... Tudod az alvásra az ágy való - kezdett el halkan nevetni.

Mire rájöttem hogy én tényleg a padlón fekszem addigra Chris szépen kinevette magát.

- Pontosan tudom baszki... - dünnyögtem orrom alatt.

- Hmm? Hyejin mostanában sokat motyogsz. Mit mondtál? - kérdezte Chan miközben egy bögre teát pakolt le az éjjeli szekrényemre.

- Csak azt hogy majd legközelebb az ágyon alszom. - ültem vissza a matracra és bele kortyoltam a teámba. - Wow Bangchan! Ez nagyon finom! - nem tudom mit tett bele... De sokkal finomabb, mint az enyém.

- Nem tudom... - nevetett fel zavartan - Csak citromlé, méz---

- Méz! Akkor ezentúl rakok bele mézet - csettintettem majd tovább ittam a finom bögre teát.

- Jól aludtál? - kérdezte Chan.

Most mondjam el az igazat? Az igazat hogy nem tudok aludni mert folyton eszembe jut Az A Nap? És hogy eszembe jut Ő? Ő akiről még soha nem meséltem el az igazat Bangchannak?

- Hyejin? - lengette meg kezét arcom előtt. - Föld hívja Hyejint.

- Itt vagyok - ráztam meg a fejem. - Ne haragudj mit kérdeztél?

- Azt hogy jól aludtál? - ismételte meg egy férfias kuncogás kíséretében.

- Ja... Igen persze! - bólintottam.

Nem állok készen arra hogy Róla beszéljek.

- Ennek örülök! - mosolygott - Köszönöm hogy itt aludhattam. Nagyon kényelmes a kanapéd - eresztett el egy halvány mosolyt.

- Sajnálom! A vendégszobában az ágyon aludtál volna... De mikor vissza mentem már durmoltál és nem szerettelek volna felkelteni. - húztam el a szám.

- Jaj Hyejin! Semmi baj! Komolyan mondtam! Tényleg kényelmes a kanapéd! - mosolygott rám őszintén.

Olyan kedves mosolya van... Mintha azt sugallná hogy bízhatok benne.

Miket beszélsz Hyejin?! Ez csak egy mosoly semmi több! Sőt! Csak egy álarc hogy megtévesszen és majd' mikor nem figyelsz tönkre tegyen!

- Milyen az idő? - kérdeztem terelve a témát.

- Még mindig szakad a hó, ki se látni az ablakon. Minden hófehér - magyarázott halkan. - Valami reggeli? - nézett rám.

- Nem szoktam reggelizni - vágtam rá gondolkozás nélkül... Amit aztán meg is bántam.

- Tessék? - nézett rám furcsán. - Ezt hogy érted?

- Mit rendeljünk? - vettem kezembe a telefonom.

- Nem kell rendleni! Utólagos engedélyeddel körbe néztem a konyhádban és minden van pár adag palacsintához. - mosolyodott el úgy, mint egy kisgyerek.

- Te... Te komolyan főzni akarsz? - néztem rá furcsán.

- Igen! Ez miért olyan érdekes? - nevette el magát.