Soha el nem jövő románc | Bangchan FF.

2. rész

A telefont és az evő eszközt is leraktam. Furcsán éreztem magam. Nem a fiú miatt, de kavarogni kezdett a gyomrom... A fürdőbe rohantam és a WC fölé hajolva kiadtam magamból azt, amit két perce ettem. Mélyeket lélegezve próbáltam magamat nyugtatni, de ismét sírhatnékom támadt. Erőt véve magamon, több dologba meg kapaszkodva felálltam. Remegő lábakkal mentem vissza hogy befejezzem az ebédet... Ennem kell valamit mert körülbelül két nappal ezelőtt ettem utoljára... Tudom... Nem jó az amit csinálok... De a síráson és az alváson kívül nem volt energiám másra.

A pálcikát ismét kezembe véve kezdtem el kis falatokat leeröltetni a torkomon. Kínzó lassúsággal ért le minden... De végre üres volt a tál.

Szédelegve ültem vissza a kanapéra hogy ki pihenjem az evést.

Ki pillantva az ablakon láttam a szerelmes párokat andalogni a hó esésben... Hó... Tél... Utálom. Utálom... Mivel Ő akkor térdelt le és húzta az ujjamra a gyűrűt.

Telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett. Fogadtam a bejövő hívást... Sajnos úgy hogy meg sem néztem ki az.

- Igen? Ki az? - kérdeztem unottan.

- Csak én... Bangchan - szólt szomorkásabban.

- Mit szeretnél Bangchan? - tértem a lényegre.

- Sajnálom Hyejin hogy idegesítettelek... Nem akartam...

- Jó Bangchan... Nincs gond... Én reagáltam túl. - bólintottam, amit persze ő nem látott.

- Ez esetben... Nem lenne kedved elmenni sétálni egyet? Csak azért mert esik a hó... - kérdezte nyugodtan viszont hangjában hallani lehetett a vissza fojtott izgalmat.

- Hát... Nem hiszem hogy ez jó ötlet... - mondtam le a programot.

- Ohh rendben... Akkor én nem is zavar--

- Viszont... Itt hagytad a pénztárcád. Ha akarsz még ma vissza jöhetsz érte. - mondtam halkan.

- Rendben! 10 perc és ott vagyok Hyejin! - beszélt vidáman.

- Az ajtó nyitva lesz. - válaszoltam majd köszönés nélkül leraktam.

Miután kinyomtam a telefont és elraktam a melegítő zsebembe azt... Rájöttem hogy mit tettem... ÖNSZÁNTAMBÓL IDE HÍVTAM BANGCHANT?!

De... Nem is tudatosan... Csak úgy jött... Ez... Ez a fiú rossz hatással van rám!

Ne! Most mit csináljak? Jó Hyejin ne parázd túl... Csak eljön a pénztárcájáért és elmegy. Nem marad. Huhh. Nyugi Hyejin! Mély levegő... Ki... És be... Ki... És be...

A csengő hangja törte meg a magányos szobám csendjét... Fali órámra pillantva konstatáltam hogy ilyen gyorsan el telt tíz perc. Nem várattam meg Bangchant, elindultam hogy ajtót nyissak.

- Szia Bangchan! Hamar ide értél - palástoltam meglepődöttségem egy hamiskás mosollyal miközben ajtót nyitottam neki.

- Szia Hyejin! Csak azért értem ide ilyen korán mert még nincs nagy forgalom. - mosolyodott el.

- Gyere csak beljebb! - invitáltam beljebb gondolkozás nélkül - Vagyis ne--... Mármint ne vedd le a cipőd, mert nagy a piszok - szép hazugság Hyejin! Biztos elhitte! Ja nem...

- Köszönöm! - lépte át a küszöböt - De inkább le veszem a cipőm. Nem látom azt a nagy piszkot - nevetett fel ezen... Holott én nem találtam viccesnek.

- Oké, Te tudod. - mentem a nappaliba és oda vittem neki a pénztárcáját. - Tessék! - nyújtottam át.

- Köszönöm! - nézett a szemembe s miközben elvette ujjai érintették ujjaimat.