~Elhalgatott Melódiák~

7.fejezet

Reggel 8 óra volt, Giorgio egy padon ült szemei le le csukódtak de igyekezett ébren tartani magát.
A telefonja 4 százalékon volt, olyan messze ment kiinduló helyétől, hogy már nem tudta merre lehetett. Mobilja utolsó erejét arra tartogatta, ha esetleg Zsombor felhívná, ígyhát nem nézte meg a térképet.
Még korán volt, az emberek valószínűleg még húzták a lóbőrt a tegnapi bulizások után. Legszívesebben ő is ezt tette volna, de úgy érezte ha most felkel akkor egyből össze is esik. Reménytelennek találta a  helyzetét, hunyorogva nézett végig a Balatonon ahogy könnyei ismét megeredtek, szemei már fájtak a sok sírástól.
Percekkel később átadta magát a fáradtság hívogató szavának, fejét előre hajtva merült mély álomba.
15 perce alhatott, amikor a telefonja kiálhatatlan csengőhangja felriasztotta. Szinte villám sebességgel nyúlt a mobiljáért de a kezdeti boldogsága hamar elszállt, amikor meglátta a kijelzőn villogó nevet.
Kun Bálint.

-Haló! Nyögte csalódottan.
-Szeva tesó! Nem rég keltünk, te azóta se értél haza vagy már el is mentél újra?
-Az előbbi.
-Jesszusom! És hol a picsába vagy? Legalább Zsombor megvan? Traktálta számtalan kérdéssel az olaszt.
-Nem tudom, mármint gőzöm sincs, hogy hol vagyok és nem, Zsoma nincs meg... Leültem egy random padra, igazából arra vártam hátha felhív. Ráadásul arra sincs erőm, hogy felkelljek.
-Na remek, tehát ha jól értem nem csak egy hanem kettő banda tagunk is eltűnt.

Giorgio nem válaszolt, magában nevetett a helyzet irónikusságán. Elmegy megkeresni Zsombort és ő maga is elveszik.
- Gyuri, légy oly kedves nézd meg a telefondodon, hogy merre is lehetsz és mi elmegyünk érted, aztán megkeressük Zsombort amíg alszol egyett.
Gio ellenezte a terv azon részét, hogy ő nem megy a keresésre de hamar belátta, hogy így lesz a legjobb. Megnyitotta a google maps-ot és mobilja utolsó két százalékát felhasználva elküldte Bálintnak a tartózkodási helyét.
Mint kiderült nem volt olyan messze a szállásuktól, csupán fél órát kellett utazniuk, hogy oda érjenek.

-Szevasz te, hős szerelmes! Köszöntötte Barni a padon roskadozó olaszt.
Giorgio mégcsak szóvá se tette a Barnabástól kapott becenevet, magában elkönyvelte, hogy a fiú nem jár messze az igazságtól.
-Sziasztok! Kialudtátok magatokat?
-Hát az túlzás, de 4 óra is több mint a semmi. Válaszolt Peti és oda kullogott Giohoz majd leült mellé.
-Gyere haver! Menjünk haza! Ne aggódj, Zsombor vissza fog jönni, ha tippelnem kéne ma este már egymás karjai között fogtok ülni a kanapén miközben társasozunk.
Giorgio felhorkantott, de képtelen volt megcáfolni Peti mondandóját. Nehezére esett volna elmondani, hogy ez nem így van és, hogy ha Zsombor meg is kerül akkor sem fognak egymás karjai közé ugrani mert bármennyire is örülne neki de nincs közöttük semmi.
-Csak menjünk! Sóhajtott és Peti támogatásával elindultak a közeli buszmegálló felé.
-Akkor mi elmegyünk keresni Zsombit, egyből hívunk ha van valami.
Szólt utánuk Attila majd a többiekhez fordult.
-Bálint! Tudom, hogy kurva későn jut eszembe de te voltál az egyetlen aki nem veszett össze Zsomával. Mi ott voltunk amikor Barnival összekaptak, így valszeg minket se szívlel anmyira de lehet, hogy neked felvenné a telefont!
-Jó ötlet! De ez miért nem jutott előbb eszünkbe? Hívom is.

Feszülten állták körbe a telefont, ami a négyszer csenghetett ki mire a göndör felvette.
-Hm? Hallota mind a 3 fiú, mivel Bálint kihangosította.
-Zsombor, merre vagy? Nagyon aggódunk. Kezdte a készülék tulajdonosa, próbált minnél kedvesebb hangal beszélni.
-Nem... nem hiszem, hogy tudom.
-Zsoma, ittál? Kérdezte a fiú, hiszen egyértelműen lehetett hallani, hogy ráhúzott az üvegre.
-Jah...
-Elmenjek érted?
-Kérlek! Suttogat a fiú ahogy könnyek gyűltek a szemében.
-Figyu megtudod nézni, hogy merre vagy a telódon?
-Persze, hozol valami kaját kérlek? Kurva éhes vagyok.
-Igen, na küld el majd ha megvan. Azzal Bálint letette a telefont és a többiekre nézett.
-Menjetek Petiék után! Attók félek ha ti is jöttök nem lesz hajlandó velem jönni.
A fiúk nem vitatkoztak, barátjuk kéréset megfogadva indultak el buszmegálló felé, ahol előbb még Giorgioék álltak.

A billentyűs mekapta Zsoma üzenetét és örömmel látta hogy a partszakasz ahol a fiú van, csak negyed órára volt onnan ahol ő volt. "Giorgio közel járt" gondolta és egy apró de fancsali mosolyra húzta száját.

Útja során betévett egy kisboltba is, reménykedett benne, hogy talál vegán alternatívát a barátjának. Nem volt szerencséje, csalódottan sétált ki a boltból 4 darab műzlivel a kezében és remélte, hogy Zsomának elég lesz ez is.

Bálint kétségekkel tele setált az eldugott partszakasz felé. Nem volt benne biztos, hogy barátja megvárta és el nem ment  valahova máshova annak reményében, hogy elkerülhesse a találkozást Giorgióval.

Meglepetésré a göndör a megbeszélt helyen volt, dideregve a saját ruháiban száritkozva ült a part mentén.
-Szeva! Bálint enyhén megsimogatta a fiú vállát és leült mellé.
Zsombor morgot egyett köszönés gyanánt, majd a fáradtságtól vöröses színt öltött szemeit barátjára emelte.
-Jesszus haver, úgy nézel ki mint egy kokain függő!
-Kösz a bókot! Zsombor igyekezett egy enyhe mosolyt festeni arcára, csakhogy a barátja ne aggódjon annyira.
-Amúgy, mennyit ittál?
-Háromnegyed üveg pálinkát, a maradékot elmosta a víz.
-Úgy tudtam, hogy elfelejtettük meginni... Eszembe juthatott volna. Mérgelődött Bálint, nem akarta mondani Zsomának de nem örült ennek az egész dolognak amibe az éjel keverte magát.
-Mennyi idő alatt ittad meg? Folytatta.
-Ez most valami kihallgatás? Jézus, talán egy óra alatt, az éjszaka nagy része ki is esett.
Bálint ignorálta a választ, helyette terelni kezdte a témát. Nem akart anyáskodni a göndör felett.
-Hoztam műzlit! Azzal átnyújtotta a négy különböző ízű rágcsát.
-Köszi! Jobb nem volt? Lökte oldalba haverját aki csak egy megvető pillantással jutalmazta a tettét.
-Menjünk haza Zsombor!
-Menjünk.