~Elhalgatott Melódiák~

18.fejezet|Tihany|

A vonat lassulni kezdett és szépen lassan megállt a fasziknak megfelelő Tihanyi megállóban.
Gyuri keze már egy ideje nem mozgott, az első 15 percben nyugovóra tért a gazdájával együtt.
Zsoma simogatni kezdte hideg ujjaival Giorgio arcát, remélve, hogy a fiú megébred.
-Ébresztő! Suttogta gyengéden az olasz fülébe, aki reményei szerint egyből fel is kelt.
-Szia! Súgta vissza a bajszos a tőle csak pár centire lévő gitárosnak.

Szinte magán érezte a fiú lehelletét, akaratlanul is közeledni kezdett felé amikoris megszólalt a hangosbemondó.

-Az ajtók zárulnak, kérjük vigyázzanak!

Zsombor futókat megszégyenítő gyorsasággal ragadta meg a még világát sem tudó Giorgiot és szaladt át vele az egész fülkén, hogy aztán egy hatalmas ugrással becsapódjanak a macskaköves járdán.

-Áuu, te állat! Morgolódott a Zsomán landoló olasz, miközben feltápászkodott.

-Most mivan? Örültél volna, ha lekéssük a megállót? Akadékoskodott a göndör és kinyújtotta a kezét annak reményében, hogy a fiú felsegíti. Így is lett.

-Hagyhattál volna aludni!

-Ó igen! Na szép! Felelte a gitáros majd hátulról magához ölelte a zsémbeskedő bajszost s' kezeit lila pólója alá csúsztatta.

Giorgio megfordult és közelebb húzta magához a fiút, mitsem törődve a számtalan utassal akik végig néztek az egész műveletet.

Tenyerét nem is olyan óvatosan Zsombor arcára csúsztatta és a fülébe súgott.

-Menjünk keressünk egy vaksötét utcarészt Tihanyban!

Ígyhát a két faszi kissé izgatott állapotban megindultak a levendulától édes illatú macskakővel kirakott kis utcán.
Ujjaik össze össze értek, míg a végén már össze is kapcsolódtak és fogadni merek, hogy ők ezt észre sem vették.

Giorgio pedig most az egyszer befogta a száját, nem beszélt csak élvezte a nyugtató csöndet ami rájuk telepedett.
Szemét a mellette sétáló fiún legeltette aki látszólag boldog volt, talán a nyaraláson előszőr.
Talán Gyuri is csak most érezte magát igazán jókedvűnek, az elmúlt napok eseményei hihetetlen bizonytalansággal és fájdalommal töltötték el, de most végre úgy érezte egyenesben van.

Szerelmes volt Zsomborba és oly egyértelműnek látszott, hogy Zsombor is belé.
"-Bálintnak igaza volt!" Gondolta, ahogy a kisujjánál vezetett fiút egy számára tetszőleges étterembe húzta.

-Ez egy nagyon jó hely, már jártam itt és tudtam, hogy egyszer muszáj lesz elhozzalak ide! Mosolygott az olasz, ahogy kihúzta Zsomának a széket.

-Azon gondolkoztál, hogy elhozol majd ide?
-Igen! Felelte a fiú. Fejét kezein pihentette és úgy csodálta az előtte ülőt.

Zsombor gyomrában pillangók táncoltak, hiszen Gyuri már régen is azon agyal, hogy étterembe vigye.

Rendeltek maguknak ételt és természetesen minden Giorgio állt, Zsomának egy fillért sem hagyott kifizetni.
Persze a nap nem lehetett volna teljes alkohol nélkül, szóval abból is kértek bőven, bár Gyuri most nem akart lerészegedni. Emlékezni szeretett volna a napjuk minden pillanatára.

Az ebéd után tovább indultak, nem volt igazán tervük a nap további részére. Csak haladtak az árral és az ár egészen a partra sodorta őket.
Leültek a homokba és hálát adtak azért, hogy rajtuk kivűl senki nem volt ott.

Zsoma feje ismét útnak indult, ugyanaz volt a megálló. Giorgio követte a fiút.

Egymásnak dőlve nézték a Balaton vad hullámait, nehéz héten voltak túl de még mindig hiányzott valami. Az üresség a lelkükből nem akart tágítani.

Gio végül egy nagy sóhajt vett és felemelte a fejét, majd Zsombor felé fordult.
Fekete gyönygyeit mélyen fúrta bele a göndör gesztenye színű íriszeibe.

Ó, hogy milyen szép is volt az a fiú. Gyönyörű göndör tincsein megcsillantak a lemenő nap játékos sugarai, arcán enyhe pír volt felfedezhető, akárcsak egy rózsaszín tulipán.
Szája meggyvörösen rikított napbarnította orcáján, kiemelve vidáman táncoló szeplőit.
Elbűvölő volt.
És Giorgio nem bírta tovább.

-Megcsókolhatlak Bombi?

Na gyerekek, ezis eljött! Romantikaaaa!
Remelém tetszett a rész, valószínűleg ez után márcsak kettő várható..://
Csőzelék!
Ui: Remelém nem bántátok az előző részben lévő apró spicy-ságot.