~Elhalgatott Melódiák~

10.fejezet

Zsoma fejjel lefelé feküdt a kanapén és a híradót nézte, habár a nézte szó nem éppen a megfelelő kifejezés lenne. A szemei bár a televízióra tapadtak, észben teljesen máshol járt.
Giorgio elhívta csillagokat nézni, ami az egyik kedvenc tevékenysége a gitározás után. 
Felkellet kelnie mert túl sok vér szállt a fejébe, arca most kivételesen nem Gyurcitól volt vér vörös. A fürdőbe sétált, mert úgy vélte nem ártana két nap után lezuhanyoznia, ígyhát miután össze fogta a hajnak csúfolt madárfészket a fején a tusfürdőjével együtt bepattant a zuhanykabinba.
Ahogy a hideg vízcseppek végig foltyak libabőrös testén, úgy folytak át agyán a gondolatok és ugyan tudta, hogy Gio valószínüleg a még délutáni sirásáról akart beszéleni, mégis úgy döntött, hogy bele megy. Nem is inkább döntés volt, pusztán csak egy ösztönös cselekvés.

Miután végzett a zuhannyal a szobájába indult, hogy keressen magának tiszta ruhát, hiszen még mindig a tegnapi pólójában volt.
A helyiségben viszonylag hűvös volt amit nem igazán értett mivel odakint körübelül negyven fok lehetett. Leült az ágyára és elővette a táskáját majd kotorászni kezdett benne és megtalálta a még Giorgio által bepakolt szoknyát is. Nem emlékezett rá, hogy ő rakta volna el így első tippje az említett bajszos volt. Úgy döntött azt húzza fel, hiszen úgyis Gyurival tölti az estét. Mellé egy egyszerű fehér vászon inget választott amit egészen a mellkasáig kigombolt.
Bele bújt a szandáljába és egy doboz cigaretta, a gitárja és egy üveg sör társaságában kiült a verandára.

Giorgioék már bőven megérkeztek a strandra és annak ellenére, hogy a bajszos máskor mindig beszél most egy árva szó sem hagyta el a száját.
Attila egyből egy bárba tessékelte őket, pedig megbeszélték, hogy nem fognak inni de mindannyian tudták, hogy ezek csak üres szavak voltak.
Egy egy sörrel a kezükben tértek ki a kocsmának nem nevezhető zugból, amiben csak azért nem maradtak mert elviselhetetlen volt a zene ami a hangszórókból szólt.
Találtak egy viszonylag üresebb helyet ahova leterítették Barni hatalmas piros pokrócát és mind letelepedtek rá.
Peti Barnabás mellett ült és már megint valami faszságon veszekedtek, akár egy öreg házaspár. Gondolta Gio amikor rájuk nézett.
A nap már lemenőben volt, úgy tervezték, hogy majd teljesen sötétben mennek be a vízbe, ígyhát egyenlőre maradt a beszélgetés.
-Akarsz beszélni róla? Vigyorgott a dobos az olaszra, aki nem annyira méltatta a fiú idióta viselkedését.
-Nem. Hangzott el az egyszerű válasz és a bajszos azt remélte, hogy ezzel lezárta a témát egyszer és mindenkorra.
-Csak nem Zsoma áll a hátterében? Folytatta Barni de egyből elhalgatott amikor megérezte magán Bálint szúrós tekintetét.
Gio csak hátra vetette magát a fűbe és egy hálás pillantást vetett a billentyűsre. Bízott benne, hogy Zsombi igent mond neki és tud vele beszélni, csak még azt nem tudta potnosan, hogy miről is akar csevegni vele.

Eközben Zsoma neki állt gitározni, idegességében már négy szál cigit elszívott pedig tudta, hogy még sokat kell várnia.
Valami random dallamot játszott, főleg csak akkordozott de mivel elégge tetszett neki, ezért leírta egy lapra hogy, nehogy később elfelejtse.
Szeretett egyedül lenni, introvertált volt ezért szüksege volt magányra, hogy feltudjon töltődni és bár fizikailag egyedül volt de a lelkében táncoló olasz nem hagyta nyugodni.
Még egy ideig elpengette a húrokat és még valami szöveget is komponált az akkord menetre, ami túl egyértelműen Giorgioról szólt úgyhogy, rögtön a terszon álló kis kék kukába hajította és keserűen elmosolyodott reménytelenségén.

Már besötétedett és a fiúk úgy döntöttek, itt az pancsolni egy nagyot. Legalábbis Barni így fogalmazott amikor nagypapa hangon beinvitálta barátait a vízbe.
Gyuri és Bálint lemaradtak a többiektől, amit az olasz egyből ki is használt. Rekedtes hangon kocogtatta meg haverja vállát és kiolvashatatlan arckifejezéssel nézett fel rá.
-Igen!
-Mi igen? Kérdezett vissza Bálint értetlenül.
-Igen, beleszerettem Zsomába!
-Kicsit megkéstél a válasszal haver!
-Tudom! Nevetett kínosan.
- És, mi a terved?
-Fogalmam sincs, tegnap éjjel azthittem minden esélyem elszállt de aztán ma délután indulás előtt megint minden okésnak tűnt de aztán csak felállt és könnyes szemekkel kiszaladt a szobából. Megkérdeztem, hogy eljön e velem ma este csillagokat nézni de kétlem, hogy igent mondana. Hadarta el a bajszos egy szuszra miközben segítségkérően nezétt a billentyűsre.
-Wow! Nyugi, csak beszélj vele! Tudom, hogy úgyse hiszel nekem, de szerintünk, mármint a banda többi tagjávál mi úgy gondoljuk, hogy már a zenekar megalakulása óta beléd van esve.
-Ezt miből gondolod? Giorgio szíve hatalmasat dobbant és felcsillantak a szemei, hinni akart a barátainak. Jobban akart hinni nekik mint valaha.
-Ahogyan rád néz, ahogyan reagál mindenre amit csinálsz, ahogy issza minden szavadat de főleg a legutóbbi fellépés, Gio. Azon a napon egész végig téged vizslatott megállás nélkül és látni lehetett a szemében azt a csillogást. Zsombor szerelmes beléd.
-Talán igazad van. Remélem, hogy igazad van...
Bálint nem válaszolt csak egy bíztató mosolyt küldött a faszi felé.
-Na gyere! Most, hogy nagyjából megnyugodtál, birkózzuk le a fiúkat. Mutatott az egymást fröcskölö idétlen bandára.