~Elhalgatott Melódiák~

24.fejezet|aznap este bármi|

Nem törődve a külön helyre szóló jegyekkel elfoglalták a számukra tetszőleges egymás melletti székeket.
Barni és Péter ültek előre az ülések sorában, mögöttük Bálint és Ati kapott helyet majd legvégül Gyuri és Zsoma.

Péter szívesen ült volna Zsombor mellé, de úgy érezte, hogy a két srácnak nagyobb szüksége volt egymásra, így beérte az akkoriban felettébb bújós Barnabással, aki már rá is helyezte hideg tenyerét az említett combjára.
A kis kongás neki dőlt a jármű koszos üveg ablakának és behunyta a szemét.
Reménykedett benne, hogy Gio és Zsoma között minden helyre áll majd.

Attila valami hülyeséget mutogatott a félálomban lévő billenytűsüknek, aki néha néha megrázta a fejét, remélvén hogy a fiú beéri ennyi reakcióval is.

Giorgio a belső ülést foglalta el.
A megszokottal ellentétben a szája helyett most az agya járt.

Nem tudta mi lesz ezután de valami azt súgta neki, hogy nem kell aggódnia.

Kócos hajjal lepte feje elnehezedett a fáradtságtól, a mentális fáradtságtól, így azt óvatosan ráhajtotta a mellette szuszogó fiú vállára.
Zsombor habár kómásan de megkísérelte keze megmozdítását, ide oda tapogatva végül megtalálta az olasz ujjait majd össze is kulcsolta őket a sajátjával.

Az út nem volt hosszú, így az alvó vagy szemüket pihentető faszik nem sokáig élvezhették a gondtalanság nyugtató világát.
Mire kettőt pislogtak már meg is érkeztek a jó öreg Keletibe.
Szerencséjükre Ati egész úton ébren maradt, szóval ő keltette a társaságot.

-Ébresztő jómadarak! Megjöttünk! Harsogta a fiú, teljesen megfeletkezve arról, hogy a vonaton nem csak ők voltak.

Bálint egyből kinyitotta csipás íriszeit, majd szedelőzködni kezdett, meg sem látszott rajta, hogy egy órán keresztül húzta a lóbőrt.

Ati és Bálint úgy állt a mozdony folyosóján mint két büszke apuka, ahogy végig néztek a gerle párokon.

Barni teljesen Petire dőlve szunyókállt, míg Gyuri göndör barátja kusza tincseivel játszott, ignorálva Attila kiabálását.

-Hamar felnőnek! Jegyezte meg a billentyűs majd fejbe lökte Barnit, ezzel megébresztve őt.

Giorgio nem akarta megvárni, hogy vele is ez legyen szóval lassan megsimogatta a mellette ülőt és kikászálódtak a helyükről.

A hat faszi össze szedte a cuccát és lebaktatott a járgányról, megérkezve az enyhén hűvös pesti éjszakába.

-Hát akkor sziasztok! Kezdte meg a búcsúzkodást Bálint, aki már távolról meglátta kedvesét a bejáratnál állni.

A következő delikvens Ati volt, aki ölelései kiosztása után útnak is indult.

Barni és Peti természetesen együtt hagyták el a romos vasútállomást, magára hagyva ezzel a két álmoskás srácot, akiknek fogalmuk sem volt, hogyan tovább.

Végül a csendet Zsoma törte meg, aki egy apró mosollyal az arcán Gyurihoz lépett.

-Haza kísérhetlek?

Giorgio szívéről leesett az a bizonyos kő, nem akart elköszönni a fiútól, hiszen úgy érezte, hogy valamit még tisztázniuk kell.

Boldogan egyezett bele az ajánlatba, majd a kijárat felé indult.

-Na gyere Zsoma, menjünk haza!

Hajnali egy óra volt, az utcákra rátelepedett a nyomasztó sötétség, de valahogy egyikük sem érezte magát fenyegetve.
Megnyugtatta őket egymás közelsége.
Csendben ballagtak hát Gyuri harmadik emeleti lakása felé, kezüket néha néha össze érintve.

1:24

-Nos hát itt is lennénk! Mutatott Gyuri a Zsoma számára már jól ismert, sárga színű tízemeletesre.

-Igen... Suttogta a göndör keservesen. Nem akart haza menni, nem akart egyedül végig sétálni Budapest ijesztő utcáin és főleg nem akart megvállni Giorgiotól, még egy napra sem.

Gio közelebb sétált a földet kémlelő sráchoz és magához ölelte. Szorosan tartotta a karjai között, közel két percen keresztül, majd végül elengedte és egy keserű görbülettel az arcán a kaputelefonhoz sétált hogy beírja a kódot, ami kinyitotta a rozsdás ajtót.

-Viszlát Zsoma!

De Zsombor elköszönése sosem hangzott el, szélsebesen futott oda a kapuban álló olaszhoz és kérdés nélkül nyomta rá ajkait az övére.

Csak úgy szikrázott köztük a levegő, ahogy Giorgio elmélyítette a már régóta kívánt csókjukat.

A bajszos hamar átvette az irányítást, neki nyomva Zsombort a lépcsőház fehér falának.
Kezét erőteljesen a fiú nyakára emelve  közelebb rántotta magához, figyelve arra, hogy ne okozzon fájdalmat "barátjának".

-Menjünk fel! Lehegte kipirulva a kissebbik, ahogy eltolta magától az egyre vadabban csókoló Giot.

-Menjünk! Felelte majd megmarkolta a fiú kezét és felszaladt vele a harmadik emeletre.

Gyuri a lehető leggyorsabban igyekezte előkeresni a kulcsát, majd amint megtalálta, behelyezte a zárba és már be is lökte az ajtót, behúzva rajta magával Zsomát.

A két faszi útja Giorgio hálójába vezetett, ahol a ruhadarabok hihetetlen sebességgel kerültek le napsütötte testükről.

Az olasz bőszen kezdte csókolgatni az alatta fekvő aranyosan kuncogó göndör fedetlen nyakát, apró kélyes nyögéseket kiváltva belőle.

-Énis szeretlek Giorgio! Súgta bele Gyuri fülébe az édesen csengő szavakat, majd vissza feküdt az ágyra és hagyta, hogy a fiú azt tegyen vele amit csak akar.

Szóval el is jött az utolsó előtti rész, ezután márcsak egy rövid lezáró fejezet várható.
Remélem tetszett nektek ez a végkifejlet, hiszen mégiscsak happy end lett a vége!:DD
Nemsokára hozom a folytatást!
Csőzelék!❤️💛