lapok közt felejtett, száradt kisvirág,
mikor is gondoltam utoljára terád?
miért is rejtettelek könyvecskémbe el,
hisz a napsütés így rád nem ügyel...
ó te kisvirág, piros szirmod
oly töredezett mint most én vagyok.
szétesik elszáradt zöldes leveled,
színes kabátodat immár leveted.
lapok közt felejtett, édes kisvirág,
halálágyad betűk közti mérgezett világ.
megsárgult a papír, az idő befogta,
bár mintha mindig is ilyen lett volna.
