kell és mégsem élek,
nem kell, s mégis vagyok.
aggasztó a csendje,
hűvös szervi csarnok.
kétes árnyad kérdem:
visz-e, ha felszállok?
meg-megáll az árnyék–
meg-megáll a hangod:
ne akard, mi elvisz ma,
de vissza nem hoz holnap;
ragadd meg magadnak
a napot és a holdat.
ne akard a szépet,
ha százszor nem vakít el.
ha kihúny csillogása
minden szürkülettel.
ne vidd magaddal,
az álmot, mit nem érsz el;
ne nyújtózz csillagok felé,
ha azok nem húznak fel.
ne akard a majdot;
ne akard a voltat;
maradj, s visszajövök!
jöjj és visszahozlak!
