lágyan hull a képzelet
szemedre
lágyan hull a halál
kezeidbe
vidd el őt magaddal
míg van út
s fonj belőle édes
koszorút
nem szólítottad
saját nevén
nem száll el madár a
vég szelén
lecsukta keserves
szemedet
hadd maradjon mindez
képzelet
lágyan hull a képzelet
szemedre
lágyan hull a halál
kezeidbe
vidd el őt magaddal
míg van út
s fonj belőle édes
koszorút
nem szólítottad
saját nevén
nem száll el madár a
vég szelén
lecsukta keserves
szemedet
hadd maradjon mindez
képzelet