Papp kontra Varga

Anka - Most

A Kurva életbe már – mondom dühösen. Századjára sem sikerül az oldalszámot úgy beillesztenem szakasztöréssel, ahogy szeretném.

Van még idő rájönni, és elküldeni egy régi kollégámnak Grétának, aki kb 2 másodperc alatt megcsinálja, de én is TUDOM, HOGY KELL!.

A csodálatos minimalista lakásom fehér – kék nappalijának dolgozósarkában ülök, és csúnyákat mondok. Hangosan.

Életem szerelme felkel a kanapéról – Dosztojevszkijt tanulnék – csak jelzem – morgással idejön. Ehhez át kell lépnie egy földön játszó gyereken, egy kutyán, egy macskán, aki akkor ugrik át valamin. Kiveszi a kezemből az egeret, egy kattintással megcsinálja. Készen vannak az oldalszámok.

A doktori tanulmányom elkészült.

Holnap viszem köttetni.

Felkelek. Én is átlépek mindenen. Vilma éppen Donkát vegzálja, mindkét állatom megtanult folyamatosan behúzott farokkal közlekedni, pedig az valami egyensúlyt ad nekik...

Vasárnap van, 11 óra. Máténak még nem kell a színházban lennie. A négyéves doktori iskolát egy év alatt fejeztem be. Felvettem minden közismereti tárgyat – nem kellett széthajtani magam a suliban, ahogy Máté ideköltözött, a fizetése nem sok, de néhány filmje igazán jól hozott.

Az egyik ilyen megfinanszírozta a has – mell – és karplasztikát. A gyógyulás alatt írtam meg a kutatási tervet és az összegzőt.

Vannak álmok, amik prolongálódnak.

Például 50 évesen lettem anya, találtam meg a szerelmet egy csúcspasival, van tökéletes munkám, állataim, írtam meg a doktori tanulmányomat. Más ezt 30 körül csinálja.

Lesz még egy műtét – a fogyás után a fenekem, combom sem feszes, de az meglesz valamikor karácsonykor, hogy tudjak regenerálódni.

Mióta ez a kormány regnál, azóta hosszúak a téli szünetek. Rezsicsökkentés... blabla.

Mindegy, nem vagyok hajlandó belemenni a napi politikába.

52 évesen olyan testem van, mint másnak 40 évesen. Az alkalmi ivásnak is vége – illetve sokat ritkult. Máté nem engedi, mert még sokáig szüksége van rám.

Cserébe letetettem vele a cigit. Folyton morog érte. Mindegy, van egy gyerekünk. Meg nekem két négylábú. A macska már a kutyát sem értette. Érdekes, Mátét helyből elfogadta. A kislányt... hát, szoknia kellett.

Most minden este fekvéskor megindul a népvándorlás. Először Vilma kerül a saját ágyába, utána Máté fekszik mellé, utána a macska megy utánunk, akkor Donka gyorsan bepattan mellém, aztán visszajön Máté, közben lehet, hogy Vilmi felsír, akkor a kutya is átmegy... Volt az előző két évben talán háromszor, hogy sikerült Mátéval kettesben aludnunk.

Mondjuk nem is baj... először nagyon fura volt. Már ide jöttünk haza a kórházból, Fanni összecsomagolta Máté holmiját és berakta a kocsim hátuljába.

A gyönyörű, minimalista lakásom meg a dobozok... mindegy, mindennek lett helye. Csak az este volt fura.